Szóismétlés a fogalmazásban: mikor javítsd, és hogyan?

A szóismétlést akkor javítsd, ha nehezíti a szöveg követését, vagy tartalmi ok nélkül teszi egyhangúvá a mondatokat. A javítást kezdd a gondolatmenettel: nézd meg, melyik ismétlődő rész hagyható el, melyik vonható össze egy másikkal, és hol van szükség a pontos megnevezés megtartására.

Egy szinonima jól jöhet, de egy teljes bekezdés átnézésekor többféle döntést kell meghoznod. Az alábbi két saját mintaszövegen végigvesszük ezeket. A példák kitalált helyzetek; a javítás során az eredetileg megadott információkat őrizzük meg.

Mikor zavar az ismétlés, és mikor segít?

A szóismétlésnek lehet feladata: kiemelhet egy gondolatot, visszautalhat egy korábbi közlésre, és segíthet azonosítani azt, akiről beszélünk. A TINTA Könyvkiadó nyelvi cikke is bemutatja ezeket a lehetőségeket, valamint a mindenáron változatosságra törekvő szóhelyettesítés pontatlanságait.

Olvasd el ezt a saját mondatpárt: „A szervező átnézte a jelentkezési lapot. A jelentkezési lapról hiányzott az aláírás.” Az ismétlés itt könnyen elhagyható: „A szervező átnézte a jelentkezési lapot, amelyről hiányzott az aláírás.” Ugyanazt tudjuk meg, a két információ pedig szorosabban kapcsolódik egymáshoz.

Más a helyzet ebben a mondatpárban: „A szervező összevetette a jelentkezési lapot a visszaigazolással. A jelentkezési lapról hiányzott az aláírás.” Ha a második mondatot úgy kezded, hogy „Arról hiányzott…”, bizonytalanná válik, melyik dokumentumról beszélsz. A pontos megnevezés ismétlése itt elvégzi az azonosítást.

Átnézéskor tedd fel ezt a kérdést: mit veszítene az olvasó, ha ezt a szót elhagynám vagy lecserélném? A válasz alapján könnyebb dönteni, mint az ismétlődő alakokat egyszerűen megszámolva. A szóalakok számából önmagában nem derül ki, hogy a bekezdés világos-e.

Első bekezdés: egy iskolai beszámoló átdolgozása

Saját minta, eredeti változat:

Szerdán az osztállyal megnéztük az iskolai fotókiállítást. A fotókiállításon a hetedikesek képei szerepeltek. A fotókiállítást az emeleti folyosón rendezték be. A képek mellett rövid leírások voltak, és a leírásokból megtudtuk, hol készültek a képek. A fotókiállításon mindenki kiválaszthatta a kedvenc képét. Én egy esős utcát ábrázoló képet választottam.

A bekezdés minden mondata hozzáad valamilyen információt. Tudjuk az időpontot, a résztvevőket, a helyszínt, a kiállítókat, a képaláírások szerepét és a személyes választást. Ezeket érdemes megőrizni. Az átdolgozás fő feladata, hogy az összetartozó részleteket egy helyre rendezzük.

Átdolgozott változat:

Szerdán az osztállyal megnéztük a hetedikesek fotókiállítását az iskola emeleti folyosóján. A képek melletti rövid leírásokból megtudtuk, hol készültek a felvételek. Mindenki kiválaszthatta a kedvencét; én az esős utcát ábrázoló fotót választottam.

Mi változott, és miért?

Az első három mondat ugyanazt az eseményt azonosította. Az új első mondatban együtt szerepel az időpont, a csoport, a kiállítók és a helyszín. A „fotókiállítás” így egyszeri megnevezéssel is ellátja a feladatát. A rövidítés közben egyetlen megadott tény sem tűnt el.

A második mondatban a „leírások” és a „leírásokból” ismétlését a szerkezet átalakításával oldottuk meg. A „képek” és a „felvételek” ugyanazokra a kiállított fotókra vonatkozik. Ebben a helyzetben a szócsere követhető, mert a bekezdés egyértelműen megnevezte a fotókiállítást. Egy festményekről szóló beszámolóban a „felvételek” már másra utalna.

Az utolsó két mondatból egy összetartozó közlés lett. A „kedvencét” után az olvasó tudja, hogy a kiállított képekről van szó. A személyes választás megmaradt, és továbbra is kiderül, mi szerepelt a választott fotón.

Figyeld meg azt is, hogy a „kiválaszthatta” és a „választottam” közös töve megmaradt. Ez érthetően kapcsolja össze az általános lehetőséget a beszélő saját döntésével. A változatosság kedvéért itt fölösleges lenne szokatlan igét keresni.

A szöveghez hozzáírhatnánk, hogy a kiállítás izgalmas vagy megható volt. Ehhez az eredeti bekezdés nem adott alapot. Ha valóban ezt élted át, kifejtheted egy következő mondatban, konkrét részlettel. Egy átdolgozásban azonban válaszd külön a meglévő információ rendezését az új tartalom hozzáadásától.

Második bekezdés: egy jelentkezési tájékoztató pontosítása

Saját minta, eredeti változat:

A szervezők péntek 16 óráig várják a jelentkezési lapot. A jelentkezési lapot a program e-mail-címére kell elküldeni. A jelentkezési lapon szerepelnie kell a névnek és a választott foglalkozásnak. A szervezők a jelentkezési lap alapján küldenek visszaigazolást. A visszaigazolásban szerepel a foglalkozás kezdési időpontja.

Itt a látogató feladata a jelentkezés elküldése. Az átdolgozásnál azt szeretnénk, hogy gyorsan megtalálja, mit, hová és meddig küldjön, továbbá milyen választ fog kapni. A dokumentumok nevét következetesen kell használnunk, mert a jelentkezési lap és a visszaigazolás más szerepet tölt be.

Átdolgozott változat:

A jelentkezési lapot péntek 16 óráig küldd el a program e-mail-címére. Add meg rajta a nevedet és a választott foglalkozást. A szervezők a lap alapján visszaigazolást küldenek, amelyben megtalálod a foglalkozás kezdési időpontját.

Mi maradt meg az ismétlődő megnevezésekből?

Az első mondat egy helyen közli a teendőt, a határidőt és a célcímet. A „rajta” a közvetlenül előtte megnevezett jelentkezési lapra utal, ezért itt követhető a rövidítés. A harmadik mondatban a „lap” szóval újra azonosítjuk ezt a dokumentumot, majd bevezetjük a visszaigazolást.

A foglalkozás kétszer szerepel. Az egyik előfordulás azt mondja meg, mit kell kiválasztanod a jelentkezéshez, a másik a visszaigazolás tartalmát jelöli. Mindkettőre szükség van. Ha a második helyen más megnevezést vezetnénk be, például „találkozót”, az olvasó joggal gondolhatna egy külön eseményre.

A harmadik mondatban az „amelyben” a visszaigazoláshoz kapcsolja a kezdési időpontot. Ezzel a két eredeti mondat összevonható. A szervezők szerepe megmarad, így az is kiderül, kitől várható a válasz.

Ebben a mintában tudatosan tegező megszólítást választottunk. Ha a tájékoztató többi része magázó, ahhoz igazítsd a felszólításokat: „küldje el”, „adja meg”, „megtalálja”. A hangnem váltása külön szerkesztői döntés; az ismétlés javítása közben erre is érdemes figyelni.

Mikor tartsd meg a nevet vagy a pontos megnevezést?

A személynév ismétlésének elhagyásakor könnyen megváltozhat, kiről szól a következő mondat. Nézd meg ezt a saját példát: „Lili odaadta a fotót Rékának. Ő meg akarta mutatni az osztálynak.” A második mondatból önmagában nem egyértelmű, ki akarta megmutatni a képet.

Ha Réka volt az, írd le a nevét: „Lili odaadta a fotót Rékának. Réka meg akarta mutatni az osztálynak.” Ha Lili szándékáról beszélsz, az ő nevét tartsd meg. A döntéshez az eseményt kell ismerned; a szöveg rövidségéből nem lehet megállapítani a szereplőt.

Ugyanez a szempont használható használati útmutatónál is. Ha először „Mentés” gombot említesz, később is ezen a néven hivatkozz rá. A „rögzítőfelület” vagy a „jóváhagyás” új kezelőelemnek tűnhet. A gomb felirata itt azonosító, ezért következetesen kell megjelennie.

A forrásból idézett szöveg, egy cím vagy egy megnevezett fogalom szintén külön figyelmet igényel. A szó szerinti idézetben az ismétlést is meg kell őrizned. Saját összefoglalóban alakíthatod a mondatot, de a szövegnek továbbra is pontosan kell visszaadnia a forrás állítását.

Hogyan ismerd fel a szándékos kiemelést?

Egy ismétlődő mondatkezdet áttekinthetővé tehet egy felsorolást. Saját példa egy rendezvény tájékoztatójából: „Hozz magaddal jegyzetfüzetet. Hozz magaddal tollat. Hozz magaddal egy kérdést, amelyre választ keresel.” A három felszólítás külön-külön hívja fel a figyelmet egy tételre.

Ha az oldalnak rövid ellenőrzőlista kell, ezt össze is vonhatod: „Hozz magaddal jegyzetfüzetet, tollat és egy kérdést, amelyre választ keresel.” Mindkét változat világos. A felület és a szöveg feladata alapján válassz: külön pontokat akarsz hangsúlyozni, vagy egy tömör emlékeztetőt adsz?

A tudatos ismétlés mellett szól, ha el tudod mondani, mit emel ki, mely részeket kapcsolja össze, vagy milyen bizonytalanságot előz meg. Ha ilyen indokod nincs, próbáld elhagyni az egyik előfordulást. Olvasd el a két változatot, és tartsd meg azt, amelyből könnyebb követni a közlést.

Milyen sorrendben javítsd a saját bekezdésedet?

1. Olvasd el egyben. Egy mondat magában még nem mutatja meg, mire utal vissza vagy mit készít elő.
2. Jelöld az ismétlődő szavakat és információkat. Nézd meg azt is, van-e két mondat, amely lényegében ugyanazt közli.
3. Rendezd össze a kapcsolódó részleteket. A ki, mit, hol és mikor gyakran egy mondatban is világosan leírható.
4. Hagyd el, ami a megmaradó szövegből biztosan érthető. A névmás vagy a rövidítés után ellenőrizd, maradt-e egyetlen világos előzmény.
5. Csak ezután keress szinonimát. A kiválasztott szó őrizze meg a jelentést és illeszkedjen a környező szavakhoz.
6. Hasonlítsd össze az eredetivel. Minden szükséges információ megmaradt? Került bele olyan új állítás, amelyet nem tudsz alátámasztani?

A második mintán ezt rögtön ki is próbálhatod. Takard le az átdolgozott változatot, és készíts saját bekezdést. A megoldásodban legyen benne a határidő, a célcím, a két kért adat és a visszaigazolás tartalma. Ezután jelöld meg azokat az ismétléseket, amelyeket szándékosan megtartottál. Ha mindegyikhez van világos indokod, már tudatosan szerkesztetted a szöveget.