Elváláskor elköszön
Elváláskor elköszön, jókívánságot mond, vagy gesztussal jelzi a távozást; átvitt értelemben valamitől végleg megválik.
Szócikk
1 jelentéscsoport · 2 szinonima és rokon értelmű kifejezés
Elváláskor elköszön, jókívánságot mond, vagy gesztussal jelzi a távozást; átvitt értelemben valamitől végleg megválik.
A tanár az utolsó órán személyes emlékekkel búcsúzik az osztálytól.
Elváláskor elköszön, jókívánságot mond, vagy gesztussal jelzi a távozást; átvitt értelemben valamitől végleg megválik.
1 ellenőrzött idézet · 1 külön forrás
1. jelentés
Elváláskor elköszön, jókívánságot mond, vagy gesztussal jelzi a távozást; átvitt értelemben valamitől végleg megválik.
1 idézet · 1 forrás
- S milyen érzékenyen búcsúzik Elemér, mintha az élettől válnék meg, mintha lelke már ajkain volna, hogy kirepüljön.
(Kemény, 1936 (digitális forráskiadás), ELTeC HU05620; ELSŐ KÖTET > ELSŐ RÉSZ. > VII.; 1094. TEI-bekezdés)
Kemény, Z. (1936 (digitális forráskiadás)). Zord idő [Magyar regényszöveg; TEI-bekezdéslokátorokkal].
Az érzékeny búcsúzás az elváláskor kimondott, érzelemmel teli elköszönés.
Az utas az ablakból integetve búcsúzott a családjától.
Szerkesztői példamondat
Saját, a használatot bemutató mondat.
A mondatban szereplő alak: búcsúzott
A színész hosszú pályafutás után búcsúzik a színpadtól.
Szerkesztői példamondat
Saját, a használatot bemutató mondat.
További címszavak