Felhős, kevés napfényt mutató időjárás vagy táj.
Felhős, kevés napfényt mutató időjárás vagy táj. A hangulati használat a felhős idő képéből merít; a gyászos általában erősebb érzelmi minősítés.
Szócikk
2 jelentéscsoport · 4 szinonima és rokon értelmű kifejezés
Felhős, kevés napfényt mutató időjárás vagy táj. Csendesen szomorú, komor hangulatú.
Felhős, kevés napfényt mutató időjárás vagy táj. A hangulati használat a felhős idő képéből merít; a gyászos általában erősebb érzelmi minősítés.
Csendesen szomorú, komor hangulatú, derűt és vidámságot nélkülöző.
3 ellenőrzött idézet · 3 külön forrás
1. jelentés
Felhős, kevés napfényt mutató időjárás vagy táj. A hangulati használat a felhős idő képéből merít; a gyászos általában erősebb érzelmi minősítés.
1 idézet · 1 forrás
Egy borongós estén valami tavacska mellé érkeztünk.
(Gárdonyi, 1967, HU00662-p414)
Gárdonyi, G. (1967). A láthatatlan ember : Történelmi regény [Magyar regényszöveg; fejezet- és bekezdéslokátorokkal].
A regény első személyű elbeszélője. Az utazók tó mellett vernének tábort; a következő bekezdésben szél és zivatar tör rájuk.
Borongós reggelre ébredtünk, és délig nem bújt elő a nap.
Szerkesztői példamondat
Saját, a használatot bemutató mondat.
A borongós reggelen alig különült el az ég színe a tóétól.
Szerkesztői példamondat
Saját, a használatot bemutató mondat.
2. jelentés
Csendesen szomorú, komor hangulatú, derűt és vidámságot nélkülöző.
2 idézet · 2 forrás
Az elmúlás borongós hangulatával jöttek ki onnan.
(Mikszáth, 1957, ELTeC HU00954; ÖTÖDIK RÉSZ A HARMADIK ÖRDÖG > A CZOBOR MÁRIA RÓZSÁJA, A FÖLDHASADÉK ÉS A VÉN KÖRTEFA; 1643. TEI-bekezdés)
Mikszáth, K. (1957). Szent Péter esernyője [Magyar regényszöveg; fejezet- és bekezdéslokátorokkal].
A regény elbeszélője. A látogatók egy elhagyott ősi épületből lépnek ki; a múlt és az elmúlás hatása lengi körül a jelenetet.
Azonban keserű volt a szám íze, és borongós a kedvem, amikor vége volt a diskurzusnak. Szokatlan elégedetlenséget éreztem, mintha valami szégyenletes emlék tolult volna fel bennem.
(Krúdy, 1959, ELTeC HU00763; 174. TEI-bekezdés)
Krúdy, G. (1959). Az útitárs [Magyar regényszöveg; fejezet- és bekezdéslokátorokkal].
Az útitárs első személyű elbeszélője. Hartvigné bemutatja a férjét; a társalgás után az elbeszélő kellemetlenül, elégedetlenül érzi magát.
A búcsú után borongós hangulat telepedett a társaságra.
Szerkesztői példamondat
Saját, a használatot bemutató mondat.
További címszavak