Aggódik és aggodalom: két g, eltérő magánhangzó

A két g állandó, az o hossza változik

Az aggódik ige és az aggodalom főnév szorosan összetartozik, mégsem azonos a magánhangzójuk. Az ige így tagolható olvasáskor: ag-gó-dik. A főnévben rövid o követi a két g-t: ag-go-da-lom. A szó belseji hosszúságot ezért nem lehet az egyik alakból változtatás nélkül átvinni a másikba.

Az aggódott múlt idejű alak őrzi a hosszú ó-t. A végén a múlt idő miatt két t szerepel, a d pedig a szótő része marad. Az aggódó melléknévi igenévben két hosszú ó is van: az egyik a tőhöz, a másik a végződéshez tartozik.

Az aggódj betűit a szóelemek magyarázzák

• Aggódott, mert sokáig nem érkezett válasz.
• Az aggódó szülő újra felhívta az iskolát.
• A késés miatt aggodalom támadt a csoportban.
• Ne aggódj, a levél már megérkezett.

A felszólítás helyesen aggódj, tagadva ne aggódj. A d és a j egymás mellett marad akkor is, ha beszédben összeolvadónak hallod őket. Az aggóggy vagy aggódgy forma nem követi a szóelemző írásmódot.

Kiért aggódsz, és mi miatt?

Az igéhez többféle kapcsolat illik: aggódik valakiért, aggódik valami miatt, azon aggódik, hogy mi történik. A rag és a névutó a mondanivalót pontosítja. „A testvéremért aggódom” a személyt emeli ki, „a késése miatt aggódom” az aggodalom okát nevezi meg.

Az aggodalmas melléknévben a főnévi tövet látod: aggodalmas tekintet. Az aggódó és aggodalmas több helyzetben hasonló dolgot írhat le, de az egyik cseréje után érdemes újraolvasni a teljes mondatot. A megfelelő alak kiválasztásakor azt figyeld, hogy a személyt, a tekintetét vagy magát az érzést akarod-e megnevezni.

Ellenőrizd külön a tő és a végződés betűit

Szerkesztett hibás mondat: „Agódva olvasta a hírt, de az aggódalma később elmúlt.” Javítva: „Aggódva olvasta a hírt, de az aggodalma később elmúlt.” Az első alakból egy g hiányzott, a másodikba fölösleges ékezet került. A javítás az értelmet megőrzi, csak az írásképet rendezi.