Derű, derűs, felderül: hosszú ű után rövid ü

A szóvégi ű és az ige belseji ü

A derű főnév végén hosszú ű van. Ugyanezt őrzi a derűs melléknév és annak toldalékos alakja: derűsen, derűsebb. A derűt és derűvel szintén hosszú magánhangzóval írandó. A derűvel szóban egy v kapcsolódik a magánhangzó után; itt nincs mássalhangzó-hasonulás.

Az AkH. külön felsorolja azokat az alakokat, amelyekben az -l előtt rövidül a tő végi ú vagy ű. A derű–derül ilyen pár. A felderülben is rövid ü áll az l előtt. A derültség főnév ezt az igei alakot őrzi, ezért benne is ü-t írunk.

Mit állítasz az időről vagy az emberről?

• Derűs reggelre ébredt a város.
• Az idős tanár derűvel fogadta a kérdéseket.
• A hír hallatán felderült az arca.
• A terem megtelt jókedvű derültséggel.

A derűs szó lehet az időjárás vagy valakinek a hangulata jelzője. A felderül változást fejez ki, például kitisztul az ég, vagy vidámabb lesz valakinek az arca. A derűs arc és a felderült arc között tehát az állapot és a változás nézőpontja is különbözhet.

Derít és derül a mondatban

A derít cselekvést is megnevezhet: „A történet jókedvre derítette a társaságot.” A derül változást vagy kialakuló állapotot fejez ki: „A társaság arca felderült.” A két ige végén eltérő magánhangzó áll, és a mondat felépítése sem azonos.

A kiderül és kiderít igékben más jelentés is megjelenik. „Kiderült az érkezés ideje” és „Kiderítettük az érkezés idejét”: az utóbbi mondat a cselekvőket is megnevezi. A toldalék és a tárgyrag ezt a különbséget követi.

A javításnál ne hosszabbíts meg minden ü-t

A „derüsen mosolygott, amikor felderűlt az ég” mondat javítva így szól: „Derűsen mosolygott, amikor felderült az ég.” A két javítás ellentétes irányú. Érdemes külön ellenőrizni a derűs és a derül alakot, mert az egész szövegre alkalmazott ü–ű csere új hibát hozhatna létre.