Előbb-utóbb: kötőjellel írjuk a későbbi bekövetkezést

Egyszer majd bekövetkezik

• Előbb-utóbb elfogy a rendelkezésre álló hely.
• A keresett példa előbb-utóbb előkerülhet.
• Előbb-utóbb szükség lesz a jegyzetek rendezésére.

Az „Előbb-utóbb megtaláljuk” azt fejezi ki, hogy a beszélő a későbbi megtalálásra számít, de nem nevez meg időpontot. A két tagot kötőjellel kapcsoljuk. Az „előbbutóbb” egybeírás és az „előbb utóbb” szóközös alak ebben a használatban nem megfelelő.

A két b mindkét tagban szükséges

Az előbb hosszú ő-t és két b-t, az utóbb hosszú ó-t és két b-t tartalmaz. A kötőjel nem helyettesíti egyik betűt sem. Az „előb-utóbb” ezért a megfelelő jel mellett is elírás marad.

A kötőjel körül ebben a szóban nem teszünk szóközt. Szövegszerkesztőben ellenőrizd, hogy nem szóközökkel körülvett gondolatjel került-e a helyére.

Előbb ezt, utóbb azt

„Előbb átnézte a levelet, utóbb felhívta a szerzőt.” Itt két esemény sorrendjét közöljük. Az előbb és az utóbb külön mondatrészek, nem a kötőjeles előbb-utóbb alakot használjuk. A mondat jelentése különbözik a bizonytalan későbbi bekövetkezéstől.

A két szó közé más mondatrészek kerülnek, ezért az összeolvasás sem lenne értelmes. A szóhatárt a tényleges szerkezet alapján állapítsd meg.

Határidő helyett kevés

„Előbb-utóbb elkészül” egy megbízás állapotjelentéseként nem ad használható határidőt. Ha van becslésed, nevezd meg és jelöld becslésként. Ha nincs, azt írd meg, mikor tudsz újabb tájékoztatást adni. A bizonytalan időhatározó így nem kerül egy vállalható időpont helyére.

Miért kötőjel, ha mindkét szó önállóan is létezik?

Az előbb és az utóbb külön-külön is időt jelöl. Az előbb-utóbb viszont egyetlen összefoglaló időhatározóként működik: a pontos időpontot nyitva hagyja, a bekövetkezéssel számol. Az összekapcsolódott jelentést a kötőjel is jelzi.

Ez mellérendelő összetétel. A két önálló szó jelenléte tehát önmagában nem indok a szóközre; azt kell nézni, külön események idejét vagy egyetlen bizonytalan későbbi időpontot fejeznek-e ki.