Könnyen összekeverhető szavak
Emlékszik valamire vagy felidéz valamit? Az emlék két nézőpontból
Az emlékszik igével: emlékszem a beszélgetésre. A felidéz igével: felidézem a beszélgetést. Az első azt is közölheti, hogy megvan az emlék; a második az emlék előhívását, megjelenítését vagy valakiben való felkeltését nevezi meg.
A cikk tartalma
Megmaradt emlék és előhívott részletek
„Emlékszem az első munkanapomra” a múltbeli eseményhez való jelenlegi viszonyt írja le. A részletek megvannak az emlékezetemben, legalább annyira, amennyit a szöveg állít. „Felidézem az első munkanapomat” azt mondja el, hogy az eseményt gondolatban újra előveszem, vagy egy elbeszélésben megjelenítem.
A különbség nem merev választóvonal. Emlékezés közben fel is idézhetünk részleteket. Szövegszerkesztéskor mégis számít, hogy az emlék meglétéről vagy az előadás során végzett műveletről írsz. „Arra emlékszem, hogy esett” kevés részlet biztos felidézhetőségét jelezheti; ebből nem lesz magától részletes történet.
A tárgy az igealakot is meghatározza
„Felidézek egy jelenetet” és „Felidézem a jelenetet” között a tárgy határozottsága okozza az igealak eltérését. Az „Emlékszem egy jelenetre” mondatban ezzel szemben -re ragos bővítmény áll. A főnév ragjának cseréje mellett tehát a felidéz ragozását is át kell nézned.
Személyes névmással ugyanez: „Emlékszem rád”; „Felidézlek.” Az utóbbi tömörebben fejezi ki a tárgyat, és személyre vonatkoztatva gyakran az illető alakjának, hangjának emlékezeti megjelenítését hangsúlyozza. Hétköznapi üzenetben a „Jól emlékszem rád” sokszor természetesebb, ha egyszerű felismerést szeretnél közölni.
Az emlékezőn kívül más is lehet a felidéz alanya
- Emlékszem a tanárnő halk hangjára.
- Az írásomban felidézem a régi tanterem hangulatát.
- Egy fénykép felidézte bennem a nyári kirándulást.
- A pontos dátumra nem emlékszem, de a helyszínt fel tudom idézni.
Egy visszaemlékezés pontosítása
A „Fénykép emlékszik a kirándulásra” mondat megszemélyesítésként elképzelhető, tárgyilagos képaláírásnak azonban más közlés illik. „A fénykép felidézi a kirándulást” azt mutatja meg, milyen emléket ébreszthet a látvány. Itt a felidéz igét nem cserélheted egyszerűen emlékszikre, mert az alany szerepe is megváltozna.
Saját emlékeid leírásakor különítsd el a biztosan megmaradt mozzanatokat a későbbi kiegészítéstől. „Úgy emlékszem, délelőtt indultunk” bizonytalanságot jelez. A „Felidézem a délelőtti indulásunkat” ezt a fenntartást már nem tartalmazza. Ha az időpont bizonytalan, őrizd meg a jelzést: „Felidézem az indulást; a napszakra már nem emlékszem pontosan.” A stílusjavítás így a közlés bizonyosságát is tiszteletben tartja.