Különírás és egybeírás
Fecsegésszerű: hány s és sz kerül egymás mellé?
A helyes alak: fecsegésszerű. A fecsegés szóhoz egybeírva kapcsoljuk a -szerű utótagot. A határon s + sz találkozik, ebből adódik a leírt ssz betűsor.
A cikk tartalma
Előbb a két elemet nézd meg
A fecsegésszerű olyan jelenséget írhat le, amely a fecsegéshez hasonlít. Az alapja a fecsegés, ehhez járul a hasonlóságot jelölő -szerű. A szabályzat 132. pontja szerint a -szerű a közszavakkal egybeírandó.
A betűzés a két elem egymás mellé illesztésével ellenőrizhető: fecsegés + szerű. A fecsegés végén s betű van, az utótag elején pedig a kétjegyű sz. Egyiket sem hagyjuk el. A végeredmény fecsegésszerű, két egymást követő s írásjeggyel, majd z-vel.
Melyik rész honnan származik?
| Rész | Szerep |
|---|---|
| fecsegés | A szó végi s az alapszó része. |
| -szerű | Az elején álló sz az utótaghoz tartozik. |
| fecsegésszerű | Az összekapcsolás után is felismerhető mindkét szóelem. |
A hasonló betűsorok mögött más szerkezet is állhat
- A rádióból fecsegésszerű hangfoszlányok szűrődtek ki.
- A fecsegésszerű előadásmód lazább hangulatot adott a műsornak.
Az ssz írásjegysor más szavakban hosszú sz jelölésére is szolgálhat. Itt azonban a szóelemeket kell követni: a fecsegés s-re végződik, és ehhez csatlakozik az sz-szel kezdődő szerű. Ezért nem indokolt fecsegészszerűre vagy fecsegészerűre átírni a szót.
A fecsegés szerű különírás és a fecsegés-szerű kötőjeles alak sem szükséges. Mondatban egyetlen jelzőként használhatod: „A felvételen fecsegésszerű háttérzaj hallatszott.” Ha pontosabban meg tudod nevezni a hangot vagy a beszédmódot, természetesen választhatsz kifejtett leírást is.