Felel a kérdésre vagy a munkáért? Válasz és felelősség

A kérdésre adott felelet

A „Felelt a kérdésemre” azt közli, hogy válaszolt. Megadható az is, kinek és mit felelt: „Nekem azt felelte, hogy később érkezik.” A válasz tartalmát tárgy vagy tagmondat is kifejezheti.

A felel történhet szavakkal, és átvitt helyzetben cselekvés is lehet válasz: „A bírálatra új tervvel felelt.” A mondat így a korábbi eseményre adott reakciót mutatja be. Az új terv tényleges tartalmát ez még nem részletezi.

A felelősséget más rag jelzi

• Anna felelt a meghívóval kapcsolatos kérdésre.
• Péter felel a terem előkészítéséért.
• A tanuló a következő órán történelemből felel.
• A kérésre azt feleltem, hogy délután visszajelzek.

A „Felel a szervezésért” a szervezéshez kapcsolódó felelősséget nevezi meg. A „Felel a szervezésre vonatkozó kérdésre” viszont válaszadást jelöl. A felel ige azonos marad, a bővítmény alakja és tartalma különíti el a két szerepet.

Az iskolai használatban a tantárgy is szerepelhet

A „Holnap felelek” iskolai környezetben a tananyag szóbeli számonkérésére utalhat. A felel valamiből kapcsolat megadhatja a tárgyat vagy az anyagot: történelemből felel. A „jól felelt” a felelet minősítését is közölheti.

A rövid mondat értelmezésében az előzmény lényeges. A „Most ő felel” egy tanórán mást idéz fel, mint egy olyan beszélgetésben, ahol épp a feladatok felelőseit jelölik ki. Az utóbbi esetben a „most ő felel a szervezésért” egyértelműbb.

Az illetékest és a válaszadót külön is nevezd meg

Szerkesztési példa: „Anna felel a levélért.” Ez jelentheti, hogy Anna viseli a felelősséget a levél elkészítéséért vagy tartalmáért. Ha a szándék a beérkezett levél megválaszolása, pontosabb: „Anna válaszol a levélre.” Egy munkamegosztásban mindkét szerepet megadhatod: „A szövegért Péter felel; a beérkező kérdésekre Anna válaszol.” A két feladat így külön is követhető.