Tanulás és szövegellenőrzés
Felolvasás korrektúrához: mit hallasz meg, és mit nem?
A felolvasás segíthet észrevenni a nehézkes mondatot, a kimaradt szót vagy a zavaró ismétlést. A helyesírás minden részletét azonban nem ellenőrzi: a j és az ly, illetve több különírási kérdés hallás alapján nem dönthető el.
A cikk tartalma
Előbb a jelentést figyeld
Olvasd fel a mondatot úgy, mintha valakinek elmagyaráznád. Ha közben ösztönösen más szórendet használsz, nézd meg, az írott változat valóban nehézkes-e. Ez jelzés, nem automatikus hibabizonyíték. Egy szándékosan hangsúlyos vagy irodalmi mondat eltérhet a hétköznapi magyarázat ritmusától.
A szünet nem mindenütt vessző
Felolvasáskor levegőt vehetsz két összetartozó mondatrész között is. Ebből nem következik, hogy oda vessző kell. Az írásjelezést a mondat szerkezete alapján ellenőrizd. Ugyanígy egy rosszul megválasztott szünet elfedhet kétértelműséget, amelyet a néma olvasó nem tud ugyanazzal a hangsúllyal feloldani.
Külön körben nézd meg az írott alakokat
A felolvasás után vizsgáld át a neveket, számokat, ékezeteket és szóhatárokat. Ha felolvasóprogramot használsz, előfordulhat, hogy a program saját kiejtése eltér a szándékolttól; ebből ne következtess rögtön elírásra. A hallásos próba az egyik ellenőrzési nézőpont, amelyet a vizuális és tartalmi átnézés egészít ki.