Különírás és egybeírás
Figyelemre méltó és figyelemreméltóság: a képzők szerepe
Alapalakban: figyelemre méltó. A figyelemreméltóság több képzővel létrejött alakja egybeírandó. A bővítmények is számítanak: a nagy figyelemre méltó és a nagyon figyelemreméltó eltérően tagolódik.
A cikk tartalma
Először a szerkezetet azonosítsd
„Figyelemre méltó eredményt ért el.” Az alapkapcsolatban a figyelemre és a méltó külön szó. Ugyanilyen döntés előtt állsz, ha azt írod: „Ez a részlet figyelemre méltó.” A mondatbeli helycsere önmagában nem módosítja az írásmódot.
A „nagy figyelemre méltó” kifejezésben a nagy a figyelmet minősíti. A „nagyon figyelemreméltó” esetében a nagyon az egész tulajdonságot fokozza, ezért a tagolás is más. A két példából látszik, miért nem elegendő egyetlen szóközt a teljes mondat nélkül javítani.
Az alakok összevetése
| Alak | Szerkezeti különbség |
|---|---|
| figyelemre méltó | Az alapkapcsolat különírt. |
| figyelemreméltóság | A további képzés egybeírást eredményez. |
| nagy figyelemre méltó | A nagy közvetlenül a figyelem jelzője. |
Az értékelést tedd ellenőrizhetővé
A figyelemre méltó általános elismerés. Beszámolóban utána írd le, mi keltette fel a figyelmet: „Figyelemre méltó, hogy a hiányzó adatok számát harmincról kettőre csökkentették.” A példa kitalált, de mutatja a minősítés és az adat összekapcsolását.
Ha a képzett alak nehézkessé teszi a mondatot, fogalmazd át igével: „A részlet figyelmet érdemel.” Ez szerkesztési lehetőség, nem az eredeti alak tiltása.