Különírás és egybeírás
Főgonosz vagy fő gonosz? A történet szereplőjének megnevezése
A történet központi gonosz szereplőjének megnevezése főgonosz, egy szóban. A kialakult szerepmegnevezés sajátos fogalmat jelöl; a különírt fő gonosz nem ennek a szokásos helyesírása.
A cikk tartalma
Mit nevezünk meg vele?
- A folytatásban új főgonosz jelenik meg.
- A kritika szerint a főgonosz indítékai kidolgozatlanok.
A főgonosz egy film, regény, mese vagy játék központi gonosz szereplőjét nevezi meg. Több gonosz szereplő között is kijelölheti a legfontosabbat: „A főgonosz két segítője a kapunál várakozik.” A főgonosz és a segítők ebben a mondatban külön szerepet kapnak.
A szó egybeírását az E-nyelv 2022-es tanácsa is megerősíti.
Miért nem elég a fő szóra nézni?
A fő önálló jelzőként is előfordulhat, például a „fő kérdés” kapcsolatban. Más esetekben egy kialakult összetett megnevezés része. Ezért a „fő után mindig szóköz kell” és a „fő után soha nincs szóköz” általánosítás egyaránt rossz kiindulás.
A főgonosz egybeírt alapalakját őrizzük meg akkor is, ha új jelző kerül elé: új főgonosz, félelmetes főgonosz. Az új és a félelmetes a teljes szerepmegnevezést minősíti; ettől a főgonosz belső írásmódja változatlan marad.
Toldalékosan is egy szó
- főgonoszok; főgonoszt; főgonosszal
- A játékos végül megküzd a főgonosszal.
A többes számot és a ragokat közvetlenül kapcsoljuk az egész összetételhez. A toldalék nem hoz létre új szóközt a fő és a gonosz között.
Az utolsó alakban a -val rag v-je az sz-hez hasonul. A hosszú sz-t ssz jelöli: főgonosszal.
Címben és folyó szövegben
A szó köznév, ezért mondat belsejében kisbetűvel kezdjük. Egy cikkcím első szavaként természetesen lehet nagybetűs: „Főgonosz nélkül is működik a történet?” Ez a címkezdésből adódik, nem tulajdonnévvé válásból.