Könnyen összekeverhető szavak
Ír, írt, irt: az ékezet és az igeidő szerepe
Az ír ige múlt idejű alakja írt, hosszú í-vel és egy t-vel. Az irt rövid i-vel külön ige, például „gyomot irt”. Ennek múlt ideje irtott. Az írt és irt egyaránt létező szó, de nem ugyanazt jelenti.
A cikk tartalma
A levél megírásakor hosszú í-t használunk
„Anna levelet ír.” Ez jelen idejű mondat. „Anna tegnap levelet írt.” A múlt idő jelölésekor a hosszú í megmarad, az r után egy t áll. Az „írtt” alak ebben a mondatban hibás lenne.
A „megírta”, „leírta” és „átírta” alak is hosszú í-t tartalmaz. Az igekötő nem változtatja meg a tő magánhangzóját. „Leírta a címet.” A mondat múlt időt fejez ki, a tő végén álló r után egy t-t írunk.
A gyomirtás igéjében rövid i van
„A kertész gyomot irt.” Itt az „irt” jelen idejű ige. A szó végén lévő t az alapszó része; pusztán ebből a betűből nem lehet múlt időre következtetni.
„A kertész tegnap gyomot irtott.” Ebben a múlt idejű alakban az irt- tőhöz az -ott kapcsolódik. A rövid i megmarad. A „gyomirtás” szóban is ezt az igét ismerheted fel.
Miért kevés a t betűt keresni?
A „levelet írt” és a „gyomot irt” egyaránt t-re végződik, mégis eltérő igeidőt tartalmaz. Az elsőben a t a múlt idő jele, a másodikban a t az ige tövéhez tartozik.
Javításkor állítsd vissza a jelen idejű alapalakot: „ír” vagy „irt”? Ezután döntsd el, múltbeli cselekvést akarsz-e közölni. Az ékezet és az igeidő két külön ellenőrzési szempont, mindkettőre szükség van a mondat pontos értelmezéséhez.