Gyakran elírt szavak
Ként, de szenet: miért nem rövidül ugyanúgy a kén és a szén?
A kén tárgyragos alakja ként, hosszú é-vel. A széné szenet, rövid e-vel. A két főnév eltérő tőtípushoz tartozik; az egyik ragozását nem lehet pusztán a rím alapján átvinni a másikra.
A cikk tartalma
A tárgyeset mutatja a különbséget
- A jegyzék külön sorban említi a szenet és a ként.
- A tanuló a ként is felvette a szólistára.
A szén bizonyos toldalékok előtt rövid magánhangzós tőváltozatot használ: szenet. A kén ugyanebben a szerepben megtartja a hosszú é-t: ként. A szóvégi n és az é-s alapalak tehát nem elegendő egy minden ilyen szóra érvényes ragozási szabályhoz.
A példák a tárgyragos alakokat mutatják; itt a ként önálló főnév, nem egy másik szó toldaléka.
A rövidülés sem általános
A szénből és szénnel alakban megmarad a hosszú é. A szén tehát nem minden toldalék előtt változik szen- alakúvá. Ugyanígy a kén ragozását is konkrét alakokkal célszerű ellenőrizni: ként, kénből, kénnel.
A szótárak a címszó mellett gyakran feltüntetik a tárgyragos alakot vagy a tőváltozatra utaló jelölést. Érdemes ezt is elolvasni, nem csak a szócikk jelentését.
Ként és -ként
- kén + t → ként
- tanár + ként → tanárként
Az „A ként említi” mondat ként alakja a kén főnév és a -t tárgyrag kapcsolata. A tanárként szóban a -ként szerepet jelölő toldalék. Az azonos betűsor itt eltérő nyelvi egységet takar.
Javítási támpont
Ha egy toldalékos alak bizonytalan, a pontos alapszót keressük ki. A kéz–kezet vagy a szén–szenet mintája hasznos tőváltozást mutat, de nem alkalmazható minden hosszú magánhangzós főnévre. A kén esetében a hosszú é és a kötőhangzó nélküli -t együtt adja a helyes alakot.