Gyakran elírt szavak
Készpénz: sz és p találkozik, a szó egybeírandó
A helyes írásmód készpénz: egy szó, a belsejében sz és p, két hosszú é-vel. A kézpénz hibás. Toldalékolva például készpénzzel, készpénzes. A szó a kész és a pénz elemet tartalmazza, ezért nem a kéz főnévhez igazítjuk az írását.
A cikk tartalma
A szóban a kész rész marad meg
„Készpénzt vettem elő.” A tőben sz után p következik. A „kézpénz” alakban az sz helyén z állna, ezért nem a keresett szó helyes írásmódja. A két hosszú é közül az egyik a kész, a másik a pénz részben található.
A „kész pénz” különírása sem felel meg a szokásos fizetőeszköz-megnevezésnek. Ebben a jelentésben rögzült összetett szót írunk. A hétköznapi kiejtés gyorsulása nem indok a betűsor egyszerűsítésére.
Készpénzzel: a szó végén két z áll
„Készpénzzel fizetett.” A -vel rag v-je a szóvégi z-hez hasonul, ezért a toldalékos alakban zz szerepel. A szó belsejében lévő szp ettől változatlan marad.
A „készpénzes” jelzőben egy z van, mert az -es nem okoz ilyen hasonulást. „Készpénzes fizetést választott.” A „készpénzzel” és „készpénzes” alakot ezért nem ugyanazzal a z-számmal írjuk.
A fizetési módot és a lehetőséget külön nevezd meg
„Készpénzzel fizetett.” Ez megtörtént fizetésről szól. „Készpénzzel is fizethet.” Ez lehetőséget közöl. A két mondat eltérő információt tartalmaz, még ha a kulcsszó azonos is.
Egy tájékoztatóban csak a ténylegesen elfogadott fizetési módokat sorold fel. Nyelvi szerkesztéskor az „is” elhagyása vagy hozzáadása is változtathat az értelmen: más lehetőségekre utalhat. Ezt a kis szót is az eredeti közléshez kell igazítani.