Különírás és egybeírás
Külön-külön és egyenként: kötőjel, egybeírás és a feladat jelentése
A külön-külön kötőjellel, az egyenként egybeírva helyes. Mindkettő utalhat a csoport elemeinek elkülönítésére, de a külön-külön önmagában nem feltétlenül ír elő időbeli sorrendet.
A cikk tartalma
Külön-külön: az elemeket elkülönítjük
- A résztvevők külön-külön adtak választ.
- A két csomagot külön-külön jelöltük meg.
- Az adatlapokat külön-külön kell ellenőrizni.
Az „A két változatot külön-külön értékeljük” azt közli, hogy mindkettő önálló értékelést kap. A megismételt külön szavakat kötőjellel kapcsoljuk. A „különkülön” összeírás és a szóközös „külön külön” ebben az állandósult használatban javítandó.
Egyenként: az egyes elemekre kerül sor
Az egyenként egy szó, a végében hosszú é áll. „Egyenként szólítjuk a résztvevőket” természetesen egymás utáni behívást fejez ki. A „Fejenként egy példány jár” mondattal összevetve látszik, hogy az utóbbi inkább az elosztott mennyiséget adja meg.
Az egyenként és a fejenként ezért sem mindig azonos. „Egyenként adjátok le a lapokat” a leadás módját szabályozhatja; „Fejenként egy lapot adjatok le” a darabszámot határozza meg.
A különállás nem feltétlenül sorrend
Két értékelő dolgozhat egyszerre, miközben külön-külön vizsgálja az anyagokat. Ha a műveletek sorrendje lényeges, ezt írd ki: „Először az első, utána a második változatot ellenőrizzük.”
A szó szerinti ismétlés itt nem fölösleges szóismétlés, amelyet automatikusan törölni kellene. A külön-külön önálló jelentést fejez ki; a szöveg célja dönt arról, szükség van-e rá.
Minden ismételt szó közé kötőjel kerül?
Az állandósult külön-külön alakot kötőjellel írjuk. Az alkalmi, nyomatékos szóismétlésnek viszont más az írásmódja: „Vártunk, vártunk, de senki sem jött.” Itt vessző választja el az ismételt szavakat.
A külön-külön ezért megtanulandó egység. Azt a szabályt, hogy minden egymás mellé kerülő azonos szót kötőjellel kell összekapcsolni, nem lehet belőle levonni.