Lélegzik, lélegzet, lehelet: hol áll g, és hol nincs ékezet?

A lélegzik g-je

• A történet szereplője megkönnyebbülten lélegzett fel.
• A felvételen a beszélő lélegzése is hallható.
• Egy nagy lélegzet után folytatta az olvasást.

A lélegzik a levegővétellel kapcsolatos cselekvést nevezi meg. A szót g-vel írjuk: lélegzik, lélegzett, lélegzés. A lélek főnév mintájára alkotott „lélekzik” betűzés nem a köznyelvi írásmód.

A lélegzet ugyanazt a g-t őrzi

A lélegzet főnévben hosszú é után két rövid e következik. A „visszafojtott lélegzettel figyelte” kifejezésben a lélegzethez kapcsolt -vel rag miatt két t jelenik meg a végéhez közel: lélegzettel.

A lélegzett igealak is létezik: „Egyenletesen lélegzett.” A két szóalak részben hasonló betűsora miatt a mondatbeli szerepet is olvasd el; az egyik tevékenységet állít, a másik módot írhat le.

Lehelet: három rövid e

A lehelet szóban nincs hosszú é. A „léhelet” és a „lehélet” ékezete egyaránt javítandó. A leheletnyi nagyon kis mértéket is jelölhet: „Leheletnyi színkülönbség látszik a két mintán.”

Ilyen értékelésben a leheletnyi nem pontos mérőszám. Ha a különbség mérése szükséges, az adatot add meg; ha benyomásról írsz, a szó jelezheti a kis észlelt eltérést.

Miért lélek, de lélegzik?

A lélegzik történetileg a lélek szóval függ össze. A mai írásmód azonban a lélegzik alakban g-t rögzít: a régi szóelemek kapcsolatát már nem jelöljük az eredeti k megtartásával. Ezt az AkH. 45. pontja külön példaként említi.

A lélek főnév ettől függetlenül k-val helyes: a szereplő lelkéről ír; lelkes olvasó. A levegővétel szócsaládjában g áll: lélegzik, lélegzet, lélegzés. A szócsalád megjegyzése így segít, de a két csoport betűzését nem szabad összemosni.