Vesszők és érthető mondatok
Ne is mondd! Vagy se is mondd? Tiltás és szóhasználat
A semleges köznyelvi forma: „Ne is mondd!” Más szerkezetben a se természetes: „Te se mondd el!” A se is kapcsolat népies használatban létezik, ezért idézetben nem indokolt automatikusan kijavítani.
A cikk tartalma
Mit hangsúlyoz a ne is?
- Ne is nyisd meg a hibás fájlt!
- Ne is kérdezd, mennyi időbe telt!
A ne tiltást fejez ki, az is pedig nyomatékot adhat a mondatnak. A „Ne is kezdd!” arra kéri a másikat, hogy már a cselekvés megkezdésétől is tartózkodjon. A két szót különírjuk.
Az utóbbi mondat társalgási fordulat is lehet: a beszélő a sok időt hangsúlyozza, és nem feltétlenül valódi kérdezési tilalmat állít fel.
Hol természetes a se?
A se többek között egy másik tiltáshoz kapcsolhat személyt vagy cselekvést. A „Te se áruld el!” azt fejezi ki, hogy a megszólítottra is vonatkozik az elhallgatás kérése. A „Ne itt várj, és ott se állj meg!” két tiltást kapcsol össze.
A se és a ne is ezért nem cserélhető fel minden mondatban a többi szó változatlanul hagyásával. A szerkezetben betöltött szerepüket kell megvizsgálni.
Mit kezdjünk a se is alakkal?
A szótár népies használatként tartja számon a se is kapcsolatot is. Egy szereplő beszédében vagy tájnyelvi idézetben ez szándékos lehet. Általános tájékoztatóban, ügyféllevélben vagy semleges szerzői szövegben a megszokott köznyelvi formát válasszuk: ne is.
Javítás a mondat alapján
A „Se is kérdezd!” mondat semleges változata lehet a „Ne is kérdezd!”. A „Te se kérdezd!” viszont eleve természetes, ha a te hangsúlyos: más se kérdezze, és te se. Az értelmet és a beszélő hangját őrizzük meg, miközben a célhoz illő változatot választjuk.