Olvass vagy olvasd? Egy s, két s és az olvassuk kettős szerepe

Olvass valamit

• Olvass egy bekezdést hangosan!
• Olvass figyelmesen, és jegyezd fel a kérdéseidet!
• Olvassatok két különböző beszámolót!

Az olvas s-re végződő ige. A felszólító olvass alakban hosszú s jelenik meg. A „Minden este olvass néhány oldalt!” általános olvasási feladatot ad. A két s-t az írásban is jelöljük.

Olvasd el a kijelölt részt

Az „Olvasd el a harmadik bekezdést!” meghatározott szövegrészre mutat. A rövid, határozott felszólítás olvasd: egy s áll a d előtt. Az „olvassd” alakba a másik felszólítás kettőzése kerülne át hibásan.

Az el az ige után külön szó. Kijelentésben: elolvasod. Közbeékeléssel: el kell olvasnod. A háromféle szerkezetben ugyanarra a szövegre utalhatunk, de a szóhatárt a szórend szerint írjuk.

Az olvassuk lehet kijelentés is

„Minden reggel olvassuk a híreket” szokást közöl. „Olvassuk el együtt a hírt!” közös cselekvést javasol. Az olvassuk két s-sel mindkét mondatban helyes. A hosszú s önmagában nem bizonyítja, hogy felszólító mondatot olvasol.

Ezért egy automatikus ellenőrzőnek a mondat jelentése is számít. A helyesnek felismert szóalak még nem mondja meg, jó-e a hozzá kapcsolt utasítás.

Mi okozza az ss-t?

Az olvas végső s-éhez a felszólító mód j jele kapcsolódik. A j az s-hez hasonul, ezért hosszú s-t írunk: olvass. A rövid, határozott olvasd alakban viszont a d előtt egy s áll. A hosszabb olvassad változat ismét két s-t tartalmaz.

A kijelentő olvassuk két s-e más toldalékkapcsolatból adódik: a határozott személyrag j-je hasonul az s-hez. Ez magyarázza, hogy az olvassuk ugyanúgy nézhet ki a „Naponta olvassuk” állításban és az „Olvassuk el!” közös kérésben.