Gyakran elírt szavak
Sóhaj, sóhajt, sóhajtott: a j a t előtt is megmarad
A sóhaj végén j áll, a sóhajt igében ez a j a t előtt is megmarad. A sóhajtott alak tőbeli t-je után o és a múlt idő tt-je következik. A sóhajt, sóhajtás és sóhajtott első magánhangzója egyaránt hosszú ó.
A cikk tartalma
A j nem tűnik el a t mellől
A sóhaj j-vel írandó. A sóhajt és a sóhajtás a jt betűkapcsolatot is megőrzi. A sóhatt és a sóhajtás helyett írt sóhattás ezért eltérő mássalhangzó-kapcsolatot mutatna, amelyet javítani kell.
A sóhaj a sóhajtás hallható megnyilvánulását nevezheti meg, a sóhajt az eseményt közli. Saját példák: „Sóhaj hallatszott a szobából.” „A szereplő nagyot sóhajtott.” Mindkét példamondat múltbeli eseményt közöl: az elsőben a hallatszott, a másodikban a sóhajtott ige jelöli az időt. A sóhaj főnév önmagában nem hordoz igeidőt.
Sóhajtott: a tő és a múlt idő külön is látszik
| Alak | Saját mondat |
|---|---|
| sóhaj | Halk sóhaj hallatszott. |
| sóhajt | A jelenet végén a szereplő sóhajt. |
| sóhajtott | A szereplő a jelenet végén sóhajtott. |
| sóhajtás | A sóhajtás után csend lett. |
A sóhajtott alakban a sóhajt tő megmarad, majd az -ott végződés kapcsolódik hozzá. A szó ezért egy t-t tartalmaz a j után és két t-t az o után. A sóhajtot rövidítésből a múlt idejű végződés egyik t-je hiányozna.
Az okát csak a szöveg alapján nevezd meg
A sóhajtás megkönnyebbülést, vágyakozást vagy más érzelmi helyzetet is kísérhet. Ha egy jelenet csak a sóhajtás tényét rögzíti, a „szomorúan” vagy a „megkönnyebbülten” határozó új értelmezést adhat hozzá. Korrektúra során ezt ne találd ki a szereplő helyett.
Szerkesztett hibás változat: „Egy sóhaly után nagyot sóhajtot.” Javítva: „Egy sóhaj után nagyot sóhajtott.” Az első főnévben ly helyett j-t, a második szó végén egy t helyett tt-t írtunk. A hosszú ó mindkét alakban megmaradt.