Gyakran elírt szavak
Szilárd, szilárdít, szilárdul: az rd is megmarad
A szilárd első magánhangzója rövid i, a második hosszú á, a végén rd áll. A szilárdít képzőjében hosszú í, a szilárdul végződésében rövid u szerepel. A szilárddá alak két d-je a -vá rag hasonulását jelöli.
A cikk tartalma
Az r és a d a hosszabb alakokban is megmarad
A szilárd, szilárdság és szilárdan szó őrzi a tő rövid i-jét és az rd betűkapcsolatot. A szílárd alak első magánhangzója tévesen hosszú; a sziládság írásából az r hiányozna. A hosszabb szóban ezért a tő belsejét is érdemes külön átolvasni.
A szilárd anyag állapotát, erős építményt és határozott álláspontot is jellemezhet. Ezekben a helyzetekben az írásmód azonos. A jelző azonban önmagában nem ad mérési adatot vagy bizonyítékot; azt a teljes állításban kell megnevezni, ha szükség van rá.
Egy d vagy két d?
| Alak | Saját mondat |
|---|---|
| szilárdabb | A második alátámasztás szilárdabbnak látszik. |
| szilárddá | A történetben a massza szilárddá vált. |
| szilárdít | A szereplő újabb támaszokkal szilárdítja az állványt. |
| szilárdul | A leírás szerint fokozatosan szilárdul az anyag. |
A szilárdabb középfokban egy d áll, utána a középfok magánhangzója és két b-je következik. A szilárddá más szerkezetű: a -vá rag v-je a d-hez hasonul. Itt ezért a két d megőrzése szükséges.
Szilárdít és szilárdul: eltérő cselekvőviszony
A szilárdít azt is megmutathatja, ki vagy mi tesz valamit szilárdabbá. A szilárdul a változást közli a változó dolog felől. Az egyik mondatból a másikba történő átíráskor a cselekvőt csak akkor hagyd el, ha a rövidítés mellett is megmarad a szükséges információ.
Szerkesztett hibás változat: „A szílárd támaszt tovább szilárditja.” Javítva: „A szilárd támaszt tovább szilárdítja.” Az első szóban rövid i-re, a második képzőjében hosszú í-re volt szükség. Az rd kapcsolatot mindkét szóban megtartottuk.