Gyakran elírt szavak
Szomjas, szomjúság, szomjazik: hol marad meg a j?
A szomjas, szomjazik és szomjúság szó egyaránt megőrzi a j-t az m után. A szomjúságban hosszú ú és hosszú á áll. A szomjas alakban a j után rövid a következik; a két szó végét külön kell felidézni.
A cikk tartalma
Az m után a j is leírandó
A szomjas belsejében mj betűkapcsolat szerepel. A szomjasan és a szomjasabb alakban ugyanúgy megmarad, ezért a szomas vagy szommas változat javítandó. A hosszabb szomjúság szó sem hagyja el a j-t.
A szomjas állapotot jellemez, a szomjúság ennek az érzésnek a neve. Az „A túrázó szomjas” és az „A túrázó szomjúságot érzett” mondat eltérő szerkezetű; az utóbbi az időt is múlt idővel jelöli. Egyszerű szócsere közben ezt az eltérést is észre kell venni.
Toldalékolva is hosszú az ú
| Alak | Saját példa |
|---|---|
| szomjas | A szereplő azt mondta, hogy szomjas. |
| szomjasan | Szomjasan érkezett a pihenőhöz. |
| szomjúságot | A naplóban szomjúságot említ. |
| szomjúsággal | A mondat a szomjúsággal kapcsolatos élményről szól. |
A szomjúságot, szomjúságtól és szomjúsággal alak megőrzi az ú és az á ékezetét. A szomjúsággal végén a g kettőződik a -val rag hasonulása miatt. Ezt ne vidd át a szomjúságot alakra, amelyben egy g áll.
A szomjazik hangvétele is számít
A szomjazik választékosabb megfogalmazás lehet a szomjúság érzésére. A szó vágyakozást is jelölhet, például egy történetben valaki elismerésre szomjazik. Az utóbbi közlésben nem ivásról beszélünk, ezért az „inni szeretne” átfogalmazás megváltoztatná a jelentést.
Szerkesztett hibás mondat: „A szomjas szereplő szomjuságát emlegette.” Javítva: „A szomjas szereplő szomjúságát emlegette.” A melléknév már jó volt; csak a főnév ú-ját javítottuk. A helyesen írt részeket egy hosszabb mondat ellenőrzésekor is érdemes tudatosan megtartani.