Hogyan ellenőrizd egy idézet szerzőjét, szövegét és fordítását?

Egy idézet ellenőrzéséhez keresd meg a szöveget a megjelölt műben, nézd meg, ki beszél benne, és hasonlítsd össze a közölni kívánt változatot az eredetivel. Fordításnál azt is tisztázd, kitől származik a magyar megfogalmazás. A kész közlés mellé adj olyan forrást, amelyből az olvasó ugyanezt vissza tudja keresni.

Ezt most egy valódi Shakespeare-részleten vezetjük végig. A kiinduló helyzet kitalált: egy közösségi posztban névvel ellátott mondatot látsz az emberi jellem és az arckifejezés kapcsolatáról. Szeretnéd felhasználni a saját írásodban, de a posztból hiányzik a mű címe, a szöveghely és a magyar fordítás eredete. A vizsgált drámarészlet és az alábbi forrásellenőrzés viszont visszakereshető.

Melyik adat mit igazol?

Az idézet alatt szereplő név kiindulópont. Az ellenőrzésben külön kérdés a szöveg eredete, a megszólaló személye és a közzétett változat pontossága. Egy drámában a szerző írja a művet, miközben a mondatot egy szereplő mondja. Egy regényben érdemes megkülönböztetni az elbeszélő közlését és a szereplő szavait. Interjúnál pedig a kérdés és a válasz egymáshoz tartozik.

Írj fel három rövid kérdést: melyik dokumentumban található a részlet; ki mondja vagy írja az adott helyen; pontosan milyen szövegváltozatot szeretnék közölni? Ezek más-más hiányt tesznek láthatóvá. Előfordulhat, hogy a szerző biztos, a magyar fordító személye azonban ismeretlen. Ilyenkor ezt az egy bizonytalan részt még tisztázni kell.

Egy kereső találati kivonata segíthet eljutni a műhöz. A teljes forrásoldalt is nyisd meg, mert a kivonatból hiányozhat a megszólaló neve vagy a mondatot módosító előzmény. Ha több idézetgyűjtemény egymásra hivatkozik, kövesd tovább a hivatkozásokat addig, amíg eljutsz az ellenőrizhető műszöveghez.

A példa: Macbeth, I. felvonás, 4. jelenet

A vizsgált részlet a Folger Shakespeare Library Macbeth-kiadásának I. felvonásában, a 4. jelenetben olvasható. A szöveg a megszólalót is jelöli: Duncan mondja a következő két sort.

There’s no art
To find the mind’s construction in the face.

Saját magyar fordítás az iSzinonima számára: „Nincs olyan módszer, amellyel az arcból kiolvashatnánk az ember jellemét.”

A magyar változat a mondat jelentésének világos közvetítésére készült. Kiadott műfordításként nem jelöljük. Ha egy meglévő magyar kiadás fordítását szeretnéd idézni, azt abban a kiadásban kell ellenőrizned, a fordító nevével együtt.

A Folger oldalán az idézet közvetlenül a DUNCAN megszólalójelölés után áll. Ez a kis részlet már önmagában lényeges a forrásközléshez: a mondat a darab szereplőjének szövege. Shakespeare személyes meggyőződését ebből a megszólalásból önmagában nem állapítjuk meg.

Mit változtat a szövegkörnyezet?

A jelenet elején Duncan a korábbi Cawdor kivégzéséről érdeklődik. Malcolm beszámolója után hangzik el a részlet; Duncan ezután arról beszél, mennyire bízott ebben az emberben. A közvetlen előzmény így egy konkrét bizalmi csalódás. A környező megszólalásokat ugyanazon a Folger-forrásoldalon lehet ellenőrizni.

Az idézetet felhasználó írásban külön mondatban jelezheted, miért kapcsolod a témádhoz. Például egy saját, általános figyelmeztetést fogalmazhatsz meg arról, hogy egy ember megítélésénél érdemes további információt is keresni. Ezt a következtetést jelöld a saját értelmezésedként. Így az olvasó látja, hol ér véget a forrásból átvett gondolat, és hol kezdődik a te alkalmazásod.

A részlet irodalmi közlés. Egy mai pszichológiai vagy más tudományos állítás alátámasztásához külön szakmai bizonyíték kellene. A szerző ismertsége és a mondat tömörsége önmagában nem vizsgálat egy emberismereti módszerről.

Így juss el egy poszttól a műszövegig

Először másold ki pontosan a posztban szereplő szöveget egy saját jegyzetbe. A nevet, az esetleges műcímet és a forráshivatkozást is tartsd mellette. Ezzel rögzíted, mit kell összehasonlítanod. Ha kép formájában láttad, ellenőrizd a begépelt változatot: egy hiányzó tagadószó a közlés értelmét is megfordíthatja.

Keress rá a mondat egy jellegzetes részére. Az egész idézet helyett egy rövidebb, megkülönböztető részlet is használható, főleg ha a fordítások eltérnek. Ha kapsz műcímet, szerzői gyűjteményt vagy intézményi kiadást, onnan indulj tovább. A keresési találatok itt azonosítási segítséget adnak.

A mi példánkban a megtalált művet felvonás és jelenet alapján lehet megnyitni. Más szövegnél fejezetcím, kötet, oldalszám, levél dátuma vagy beszéd időpontja segíthet. Olyan helymegjelölést válassz, amely az általad használt kiadásban valóban működik. Az oldalszámot mindig a hozzá tartozó kiadással együtt kezeld.

A megnyitott forrásban olvasd el a megelőző és a következő részt is. Nézd meg, változik-e a megszólaló, idéz-e valakit, kérdést tesz-e fel, vagy később pontosítja-e az állítást. Addig bővítsd az olvasott szakaszt, amíg az idézet szerepe érthetővé válik.

Végül hasonlítsd össze a szöveget szó szerint a közzétenni kívánt változattal. Különösen a tagadásra, a feltételre, az időviszonyokra és a mennyiséget jelölő szavakra figyelj. Az „egyes”, a „sok” és a „minden” eltérő állításokat hoz létre. Ha ezek valamelyikét megváltoztatod, a mondat tartalmát is módosíthatod.

Fordítás, átfogalmazás és saját magyarázat

A fordítás ellenőrzéséhez fogalmazd meg egyszerűen, mit állít az eredeti mondat, majd nézd meg, a magyar szövegben ugyanazok a szereplők és viszonyok maradtak-e. A választott szó legyen érthető a mai olvasónak, közben őrizze meg az eredeti közlés határait. A bizonytalan kifejezést külön vizsgáld meg.

A példánkban a „módszer” és a „jellem” megoldásokat választottuk a saját magyar változathoz. Ezek szerkesztői fordítási döntések. A magyar mondat mellett ezért látható a saját fordítás jelzése, az angol részlet és az ellenőrizhető szöveghely is. Az olvasó össze tudja vetni őket.

Ha valaki már megjelent magyar fordítását használod, őrizd meg a szövegét, és nevezd meg a fordítót. Több magyar változatot külön-külön hasonlíts össze az eredetivel. Két fordítás mondataiból összeállított új változatot ne tulajdoníts változtatás nélkül valamelyiküknek.

Saját magyarázatnál más az eljárás. Az idézet tartalmát összefoglalhatod a saját szavaiddal, de ezt tartalmi ismertetésként add elő. A magyar helyesírás szabályai 258. pontja is külön kezeli a szó szerinti és a tartalmi idézést; az átfogalmazott közléshez nem használunk szó szerinti idézést jelölő idézőjeleket. A forrásra ilyenkor is utalj.

Hogyan rövidíts úgy, hogy a jelentés megmaradjon?

Előbb döntsd el, mekkora részlet szükséges az olvasódnak. Egy önállóan értelmezhető rövid mondatnál gyakran nincs szükség belső rövidítésre. Hosszabb részletből elhagyhatsz szakaszt, de az elhagyás után ismét végig kell olvasnod a megmaradt közlést az eredeti mellett.

A kihagyás jelölésére a szögletes zárójelbe tett három pont használható: […]. Ezt a gyakorlatot A magyar helyesírás szabályai 240. b) pontja is leírja. A jelölés az elhagyás tényét mutatja. Attól még külön ellenőrizendő, hogy a rövidítés megőrzi-e a jelentést.

Saját szemléltető mondat: „A jelentést a jelenlegi adatok alapján még nem tudjuk lezárni; péntekig további választ várunk.” Ha ebből ezt készíted: „A jelentést […] tudjuk lezárni”, éppen az állítást meghatározó részt törölted. A szögletes zárójel látható, az eredmény mégis félrevezető.

Ha kevés a hely, ebben a példában jobb egy pontos tartalmi összefoglalás: a jelentés lezárása további adatokra vár. Ezt saját összefoglalásként közöld. Amennyiben a mondat eredeti megfogalmazása lényeges, adj neki több helyet.

Mit írj az idézet mellé?

A visszakereshetőséghez elég egy rövid, következetes adatlap. Az alábbi sorok a most ellenőrzött példát rögzítik.

Egy közösségi posztban is maradjon az idézet mellett a szerző, a mű és a szereplő jelölése. A fordítási megjegyzést közvetlenül a magyar változathoz tedd. A teljes forráslink a kísérőszövegben elhelyezhető. Ha az idézet képen szerepel, a lényeges forrásadatokat a kép szövegében is érdemes megtartani, mert a képet a kísérőszöveg nélkül is továbbküldhetik.

A saját értelmezésed külön bekezdésbe kerüljön. Például: „Ezt a részletet a gyors emberi ítéletekről szóló írásomhoz kapcsolom. Az én olvasatomban arra figyelmeztet, hogy egy első benyomás után is maradnak tisztázandó kérdések.” Ez az értelmezési megjegyzés a poszt szerzőjének közlése.

Mi legyen, ha a forrás egy része bizonytalan?

A bizonytalanságot bontsd pontos kérdésre. Megvan a mű, de hiányzik a magyar fordítás eredete? Akkor ezt kell tovább keresni. A mondat több személy neve alatt terjed, és a megadott művekben még nem találtad meg? A szerzőmegjelölés jelenleg ellenőrizetlen. A forrás csak hasonló gondolatot tartalmaz? Akkor az azonosságot még nem igazoltad.

Az eredménytelen keresésből se következtess túl sokra. Attól, hogy egy keresőben vagy egy kiadásban nem találtad a mondatot, még nem bizonyított a hamis eredet. A pontos állapot ilyenkor az, hogy a rendelkezésre álló forrásokkal nem sikerült ellenőrizni.

Publikálás előtt érdemes megállítani azt a szerzőhöz kötött idézetet, amelynek a szükséges adatai hiányoznak. Kereshetsz helyette másik, biztosan azonosítható részletet, vagy a saját gondolatodat is megfogalmazhatod önállóan. Az olvasó számára az a használható közlés, amelynél világos a szöveg eredete és a szerkesztői értelmezés határa.

Most válassz egy idézetet, amelyet valóban használnál. Készítsd el hozzá a fenti adatlapot, nyisd meg az eredeti művet, és ellenőrizd a közölni kívánt változatot. Ha valamelyik adat még hiányzik, jelöld meg a következő konkrét keresési lépést.