Állásfoglalás és állást foglal: hogyan változik a szóhatár?

A főnév egy megfogalmazott álláspontot nevez meg

Az állásfoglalás egy kérdéssel kapcsolatos vélemény kifejezését vagy magát a kifejtett álláspontot jelölheti. A szó belsejében az állás és a foglalás összekapcsolódik. A ragok a teljes főnév végére kerülnek: állásfoglalást, állásfoglalásról, állásfoglalásban.

Az állás első á-ja hosszú, a szóban két l áll. Ezt az állásfoglalás is megtartja. A főnévi alak megismerése azonban nem jelenti azt, hogy a hasonló elemekből álló összes mondatban egybe kell írni a szavakat.

Az ige mellett látható a tárgyrag

• A szerkesztőség állásfoglalást tett közzé.
• A bizottság állást foglalt a javaslatról.
• Az állásfoglalásról a következő ülésen beszélünk.
• A levél szerzője egyértelműen állást foglal a változtatás mellett.

Az állást foglal szerkezetben a tárgy t ragja megjelenik az állást végén. Az AkH. az állandó szókapcsolatok között különírt példaként adja meg ezt az alakot. A foglal ragozása nem változtatja meg a szóhatárt.

Az álláspont irányát külön nevezd meg

Az „A bizottság állást foglalt” mondatból még nem derül ki, mi mellett vagy ellen. Ha ez az olvasó kérdése, egészítsd ki a közlést: „A bizottság a módosítás mellett foglalt állást.” Az állást és a foglalt itt fordított sorrendben is különírjuk.

Az állásfoglalás és a döntés jelentése a szövegben eltérhet. Az, hogy valaki véleményt fogalmaz meg, önmagában nem bizonyítja egy ügy lezárását. Egy beszámoló szerkesztésekor ezért ne cseréld automatikusan a két főnevet; a dokumentumban megnevezett cselekményt őrizd meg.

Egy mondat javítása és pontosítása

Szerkesztett hibás változat: „Állástfoglaltunk, az állás foglalást elküldjük.” Javítva: „Állást foglaltunk a javaslat mellett, az állásfoglalást elküldjük.” A javított mondatban a két szóhatár eltér. A javaslat melletti irány csak akkor írható bele valós levélbe, ha ez ténylegesen megfelel az elhangzott véleménynek.