Bosszú, bosszús, bosszant: az ssz és az ú helye

A hosszú sz jelölése ssz

A bosszú belsejében hosszú sz hang áll, ezt ssz jelöli. Ugyanez a betűcsoport látható a bosszús, bosszúság és bosszant alakban. A boszú, boszús és boszant ezért egyaránt javítandó.

A kettőzés helyét az összetett betű alapján keresd: az sz első jegye, az s ismétlődik. A bosszantó szóban is ssz áll, miközben az nt kapcsolat és a végén a hosszú ó más ellenőrzési pontot ad. A betűcsoportokat külön olvasva könnyebb elkerülni a kihagyásokat.

Bosszúsnak lenni és bosszút tervezni eltérő állítás

A bosszús enyhén haragos, bosszankodó állapotot jellemezhet. A bosszú egy sérelem megtorlását vagy erre irányuló indulatot jelöl. Abból, hogy valaki bosszús, önmagában még nem következik bosszúállási szándék.

A „Bosszús volt a késés miatt” mondatot ezért ne írd át arra, hogy „Bosszút tervezett a késés miatt”. A második változat jóval többet állít a szereplő szándékáról. A szócsaládbeli kapcsolat nem teszi a két közlést egyenértékűvé.

Hol rövidül az ú?

A megbosszul alak az AkH. 31. pontjában is szerepel a rövid u-s származékok között. A bosszú és bosszús hosszú magánhangzója tehát nem minden rokon alakban marad változatlan. A megbosszulja és megbosszulta rövid u-ja is ezt az igét követi.

Javítsd az alakot, és őrizd a szereplő szándékát

Szerkesztett hibás mondat: „A boszús szereplő megbosszúlja a sértést.” Javítva: „A bosszús szereplő megbosszulja a sértést.” Az első szóban az ssz-t, a másodikban a rövid u-t állítottuk helyre. A mondat állítását ez a helyesírási javítás nem módosítja.

Ha a szöveg csak bosszankodást dokumentál, a megtorlás említése tartalmi változtatás lenne. Korrektúra után ezért a szereplő érzését és szándékát is ellenőrizd. A pontos szóalak akkor használható jól, ha pontos megfigyelést fogalmaz meg.