Gyakran elírt szavak
Bújik, bújjon, de bujkál: mikor rövidül az ú?
A bújik, bújjon, bújócska és bújtat hosszú ú-val írandó. A bujkál és a bujdosó viszont rövid u-val helyes. A bújjon két j-t tartalmaz: a szótő j-je mellé kapcsolódik a felszólító mód j-je.
A cikk tartalma
Nem minden rokon szóban azonos az ékezet
„A macska a dobozba bújik.” „A macska a dobozok között bujkál.” A két mondatban rokon jelentésű igét használunk, a magánhangzójuk hossza mégis eltér. Az első ú-val, a második u-val helyes.
A „bújócska” szó hosszú ú-t őriz, a „bujdosó” rövid u-t tartalmaz. Ebből a szócsaládból ezért nem lehet egyetlen ékezetszabályt minden alakra kiterjeszteni. A teljes, szükséges szót ellenőrizd.
A bújjon két j-je két részből áll
„Bújjon elő, aki elrejtőzött!” A búj- tő végén már van j, ehhez kapcsolódik a felszólítás j-je. A két betűt kiírjuk. A „bújon” alakból ezért egy j hiányzik.
Más végződés mellett más alakot látsz: „Bújj elő!” Ez rövid felszólítás, szintén jj-vel. A „bújik” kijelentő alakja egy j-t tartalmaz. A mondat célja és a választott végződés együtt dönti el, melyikre van szükség.
Egy mondatban többféle javítás is kellhet
Saját hibás példa: „A gyerek bújkál, azt kérem, hogy bújon elő.” Javítva: „A gyerek bujkál, azt kérem, hogy bújjon elő.” Az első igében rövidíteni kellett az u-t, a másodikban pótolni a j-t.
A két módosítás külön okból szükséges. Ne végezz minden ú-ra vagy minden j-re kiterjedő cserét a dokumentumban. A helyes „bújik” és „bújócska” alakot egy ilyen csere elrontaná.