Gyakran elírt szavak
Lőj, főj, nőj: miért egy j áll a felszólításban?
A helyes alak lőj, főj, nőj, rój, szőj: egy j-vel írjuk őket. Ugyanez látható a lőjél, nőjön, szőjünk alakban. A lődd és sződd is helyes; bennük a határozott ragozású rövid felszólítás kettőzött d-je szerepel.
A cikk tartalma
A szóvég és a hozzá kapcsolódó toldalék
A lő, fő, nő, ró és sző ige hosszú magánhangzóra végződik. Ha j-t tartalmazó toldalék kapcsolódik hozzájuk, a leírt j-t nem kettőzzük meg. A szabály a főjön meg, nőj nagyra vagy szőjünk együtt szókapcsolatban is érvényes.
A kiejtés ingadozhat: valaki hosszabb j-t hall vagy mond egy ilyen szóban. A köznyelvi írásmód ettől egységes marad. A hosszú magánhangzót ugyanakkor őrizd meg; a rövidülést külön igazolni kell az adott szóalakbanSzóalakEgy szó konkrét, leírt vagy kimondott formája. Például az egyenlőre az egyenlő toldalékolt alakja; az egyelőre más jelentésű szó.Részletes magyarázat →.
Az alapalaktól a mondatig
| Alapige | Felszólító alak | Saját példamondat |
|---|---|---|
| lő | lőj | Ha szabaddá válik a kapu, lőj! |
| fő | főjön | Főjön puhára a levesben a zöldség. |
| nő | nőj | Nőj nagyra, kis fa! |
| ró | rójunk | Rójunk még egy kört a pályán! |
| sző | szőjetek | Szőjetek egy keskeny csíkot a mintába! |
A lődd alakot másképp kell felbontani
A Lőj kapura! és a Lődd kapura a labdát! egyaránt kérés. A másodikban a labdát határozott tárgyként nevezzük meg. A rövid határozott alak ezért lődd. A sző ige hasonló párja: Szőj egy mintát! és Sződd bele a mintát!
A „felszólításban egy j” megállapítás a j-s alakok leírására vonatkozik. Nem jelenti azt, hogy minden felszólításban ténylegesen j betűt kell keresni. A lődd és sződd szerkezetében más alakban kapcsolódik a személyrag.
A múlt idejű és a v-s formát külön ellenőrizd
A nőtt és lőtt végén két t áll, mert a múlt idő jele magánhangzó után hosszú. A lövő, növendék, rovok formában viszont olyan tőváltozat szerepel, amelyben rövid magánhangzót írunk. Ezekből a formákból ne következtess vissza a nőj vagy rój írásmódjára.
Ha több alakot ellenőrzöl, kis sorozatot írj fel: nő – nőj – nőtt; lő – lőj – lődd – lőtt – lövő. Így láthatóvá válik, melyik betű változik a ragozási helyzettel, és melyik marad meg.
Főjön a leves, főzz egy levest
„Főjön még a leves!” Ebben a leves az alany: vele történjen a fővés. A főjön a fő ige alakja, egy j-vel. Ha a szakácstól kéred egy étel elkészítését, másik igét használsz: „Főzz egy levest!” A főzz a főz felszólító alakja, két z-vel.
Meghatározott ételt megnevezve így is kérheted: „Főzd meg a levest!” Az itt szereplő főzd ugyancsak a főz igéhez tartozik. A főj/főjön írásmódja tehát akkor segít, ha a mondatban valóban a fő ige megfelelő alakjára van szükség.
Gyakorlat: alakítsd át a mondatot
1. Azt szeretném, hogy ez a növény nagyra ___. (nőjön / nőjjön)
2. Kérj kapura lövést a labda megnevezése nélkül a lő igével!
3. Most a labdát is nevezd meg határozott tárgyként!
4. Miért nem a lövő alak rövid ö-jét írjuk a lőj szóba?
Megoldások és indoklás
1. Nőjön: a j-t nem kettőzzük.
2. Például: Lőj kapura! A Lőjél kapura! változat is helyes. Mindkét j-s felszólító alakban egy j-t írunk.
3. Például: Lődd kapura a labdát! A hosszabb Lőjed kapura a labdát! alak is helyes. A határozott tárgy a határozott ragozást indokolja; a rövid és a hosszabb forma közül választhatsz.
4. A lövő más tőváltozatot használ. A lőj megőrzi a lő hosszú ő-jét; a szóalakot a saját ragozási szabálya alapján írjuk.