Rövidítések és jelek
C-dúr és a-moll: hangnemek betűjele és kötőjele
A hangnemjelölés szokásos magyar alakja C-dúr és a-moll. A dúr hangnem betűjele nagy, a mollé kicsi; a betűjelhez kötőjellel kapcsolódik a megnevezés. A toldalék közvetlenül csatlakozik: C-dúrban, a-mollban.
A cikk tartalma
A kis- és nagybetű a hangnemjelölés része
A C-dúr és az a-moll nem ugyanannak a szóalaknak kétféle tipográfiai változata. A magyar zenei megnevezésekben a dúr betűjele nagybetűs, a mollé kisbetűs. Ezt a különbséget a Zeneakadémia műsoraiban és felvételi követelményeiben is megtaláljuk.
A C-dúr C-je és az a-moll a-ja a megadott hangnem alapját jelöli. Egy szerkesztési javítás nem ad okot a betűjel cseréjére. Ha az alapforrás C-dúrt nevez meg, abból pusztán a külalak egységesítése miatt nem lehet A-dúr.
Rövid kötőjel, hosszú ú, két l
A betűjel és a dúr vagy moll között rövid kötőjel áll. Előtte és utána nincs szóköz. A dúr hosszú ú-val, a moll két l-lel írandó.
Saját, kitalált zenei feladat: „A gyakorlat C-dúrban indul, majd a-mollban folytatódik.” A példamondat a megadott hangnemeket őrzi. Nem állítja, hogy egy valós zenemű ilyen szerkezetű.
A toldalékhoz nem kell második kötőjel
A C-dúrban alakban a -ban közvetlenül kapcsolódik a dúrhoz. Ugyanígy: a-mollban. A hangnem belső kötőjele megmarad, a magyar toldalék elé nem írunk újabbat.
Hibás szerkesztési változat: „C-dúr-ban és a-moll-ban gyakorolt.” A javított szöveg: „C-dúrban és a-mollban gyakorolt.” Az írásmód egységesítése a megnevezett hangnemeket változatlanul hagyja.
Címsorban kerüld az automatikus betűcserét
Egy műsorlap címformázása könnyen minden szó első betűjét nagyra alakíthatja. Ez a hangnemjelölésben félrevezető lehet. A kis a-t a-mollban nem célszerű pusztán a kiemelés kedvéért nagybetűsre átírni.
Ha a hangnem a mondat elejére kerülne, a mondat át is rendezhető: „A gyakorlat a-mollban folytatódik.” Így a zenei jelölés megszokott kisbetűje és a mondatkezdés egyaránt jól olvasható marad. Egy teljes műcímet mindig a hiteles műadat alapján ellenőrizz.