Hajlandó vagy képes rá? Szándék és lehetőség

Két külön kérdés egy feladatnál

„Hajlandó vagyok ellenőrizni a listát.” A beszélő a vállalási készségét közli. „Képes vagyok ellenőrizni a listát.” Ez a feladat elvégzéséhez szükséges képességet vagy lehetőséget állíthatja.

A két körülmény együtt is megnevezhető: „Értek ehhez a listához, és vállalom az ellenőrzést.” Ez pontosabb egy munkamegosztásban, ha mindkét állítás igaz. A hajlandó önmagában nem igazolja a szükséges szakértelmet, a képes pedig nem rögzít vállalást.

A tagadás megváltoztatja az elutasítás okát

„Nem hajlandó átnézni” a vállalás hiányát, elutasítását fejezheti ki. „Nem képes átnézni” valamely képesség vagy lehetőség hiányára utalhat. Ha a második mondatot az elsőre írod át, akaratbeli ellenállást tulajdoníthatsz annak, aki valójában akadályba ütközött.

A „nem tudom megnyitni a fájlt” a megnyitás akadályát jelzi, annak pontos okát azonban még nem nevezi meg. Ezt ne rövidítsd „nem akar vele foglalkozni” megfogalmazásra. A rövid összefoglalóban az okot vagy az ok ismeretlenségét is őrizd meg.

A szerkezet lehet ragos vagy főnévi igeneves

• Hajlandó az egyeztetésre.
• Hajlandó új időpontot egyeztetni.
• Képes az önálló feladatmegoldásra.
• Képes egyedül megoldani a feladatot.

Mindkét jelző kapcsolódhat -ra/-re ragos alakhoz vagy főnévi igenévhez. A toldalékok változása a megfogalmazás részévé válik.

A képes hangulati többletet is kaphat

A „Képes volt így elküldeni!” beszélt nyelvi mondatban a képes meglepetést vagy rosszallást is kifejezhet. Ekkor a beszélő azt hangsúlyozza, hogy a cselekvőtől ez a tett is kitelt. A hangsúly és a környezet segít az olvasatban.

Tényszerű feladatleírásban ezért a konkrét körülményeket érdemes közölni. „A szükséges fájlok elérhetők, az ellenőrzést vállalta” két elkülönített adat. Ezekből könnyebben kiderül a munka következő lépése, mint egy általános személyminősítésből.