Különírás és egybeírás
Időközben, de menet közben: eltérő szóhatárok
Az időközben egybeírandó, a menet közben külön. Például: „Vártam a válaszra; időközben elkészült a terv.” „Menet közben megálltunk.” Az időközben az időköz szóhoz kapcsolódik, ezért nem követi a menet közben különírását.
A cikk tartalma
Az időközben az időköz alakjához kapcsolódik
Az „időköz” valamilyen időtartamot nevez meg. A belőle alakult „időközben” határozószó egybeírandó. Az idő- részben hosszú ő, a -köz- részben rövid ö szerepel; az „időközben” ékezeteit így külön is ellenőrizheted.
„A megrendelést kedden adtam le. Időközben megváltozott a szállítási cím.” A második mondat a korábban megnevezett esemény óta történt változást jelzi. A pontos dátumot önmagában nem közli.
A menet közben két szó marad
„Menet közben ellenőriztük az útvonalat.” A „közben” ebben a szerkezetben a „menet” után külön áll. Ugyanígy külön szavakat látunk az „olvasás közben” és „munka közben” kifejezésben.
A hasonló jelentés vagy a közös „közben” vég nem elegendő az azonos írásmódhoz. Az „időközben” és a „menet közben” eltérő szerkezet. A teljes kifejezést ellenőrizd, ne csak az utolsó hangsort.
A változás időbeli helye legyen érthető
„Vártunk a jóváhagyásra. Időközben a tervet is módosították.” A mondat két párhuzamosan alakuló eseményt kapcsol össze. Nem állítja, hogy a terv módosítása okozta a várakozást vagy a jóváhagyás eredményét.
Egy hosszú levélben az „időközben” távoli előzményre is visszautalhat. Ha több dátum szerepel, érdemes megnevezni, melyik esemény óta változott a helyzet. Az időbeli kapcsolatot ne cseréld ok-okozati állításra pusztán gördülékenyebb megfogalmazásért.