Gyakran elírt szavak
Ijed, ijeszt, ijedt: j és mássalhangzók a szócsaládban
A köznyelvi írásmód ijed, ijedt, ijeszt és ijesztő: egy j-vel. Az ijed azt fejezi ki, hogy valaki megijed valamitől; az ijeszt azt, hogy valaki vagy valami félelmet kelt benne. A Ne ijessz meg! felszólításban viszont két sz áll.
A cikk tartalma
Ki ijed meg, és mi ijeszti meg?
A gyerek megijed a csattanástól mondat a gyerek reakciójára összpontosít. A csattanás megijeszti a gyereket ugyanennek az eseménynek a kiváltó okát helyezi előtérbe. Mindkét közlés értelmes, de más az alany és más a szerkezet.
Ez a különbség segíthet a szóalakSzóalakEgy szó konkrét, leírt vagy kimondott formája. Például az egyenlőre az egyenlő toldalékolt alakja; az egyelőre más jelentésű szó.Részletes magyarázat → kiválasztásában is. A valaki ijed valamitől mintában a reakciót átélő személy az alany. A valami ijeszt valakit mintában az ijedtséget kiváltó dolog az alany, a megijedő személy pedig tárgyként jelenik meg.
A betűkapcsolat a szóalakkal változik
| Alak | Mit fejez ki? | Saját példa |
|---|---|---|
| ijed | A reakció bekövetkezése. | A kutya minden nagyobb dörrenéstől megijed. |
| ijedt | Korábbi reakció vagy az abból adódó állapot. | A kutya megijedt; egy ijedt állat bújt a pad alá. |
| ijeszt | Félelem kiváltása. | A váratlan zaj megijeszti a kutyát. |
| ijessz | Egyes szám második személyű felszólítás. | Ne ijessz meg a hangos kopogással! |
Kiejtés helyett bontsd fel a bizonytalan alakot
Az ijedt végén a d és a múlt idő t-je egymás mellé kerül. A kiejtésben a hangok alkalmazkodhatnak egymáshoz, az írás azonban őrzi a d-t. Az ijedtem és ijedtünk alakban is ezt a dt kapcsolatot keresd.
Az ijeszt felszólítása másképpen alakul: ijessz, ijesszen, ijesszetek. Itt az sz kettőződik. Ez a változás a t végű igék felszólító alakjához tartozik; a szó eleji j ettől továbbra is egy marad. A j és az sz mennyiségét külön kell ellenőrizni.
Egy rövid történet három nézőpontból
Kiinduló mondat: A leeső fedő megijesztette Emmát. Ugyanez a történés Emma felől: Emma megijedt a leeső fedőtől. Az állapotot kiemelve: Emma ijedt arccal nézett a padlóra. A három mondat más részletre irányítja a figyelmet.
Az ijesztő és az ijedt jelzőt ezért nem lehet mindenhol felcserélni. Egy ijesztő alak másban kelthet félelmet; egy ijedt alak maga él át félelmet. Előfordulhat, hogy ugyanaz a szereplő egyszerre mindkettő. Ilyenkor a szövegben jelöld, melyik tulajdonságáról beszélsz.
A hosszabb szóban is keresd meg az ijedt alakot
„Az ijedtségtől elejtette a kanalát.” Az ijedtség belsejében d, t és s követi egymást. Ha a gyors kiejtésből nehéz visszahallani mindhárom hangot, indulj a már ismert ijedt alakból: ijedt + ség, majd ijedtség + től.
Ez a bontás a jelentést is követi: a mondatban az átélt félelem következményéről van szó. Az ijedség íráskép elhagyná a t-t, az ijetség a d-t. A helyes alakban mindkettő megmarad: ijedtség, ijedtségtől.
Gyakorlat: az alak és a szerep együtt
1. A hirtelen felvillanó fény meg___ engem. (ijed / ijeszt)
2. Tegnap nagyon meg___ a dörgéstől. (ijedtem / ijesztem)
3. Egészítsd ki a kérést: Ne ___ meg! (ijesz / ijessz)
4. Ugyanazt jelenti az ijedt szereplő és az ijesztő szereplő?
Megoldások és indoklás
1. Ijeszt: a fény váltja ki a reakciót, engem pedig tárgyként nevezünk meg.
2. Ijedtem: a beszélő korábbi reakciójáról van szó; az írásban megmarad a dt.
3. Ijessz: a felszólító alakban hosszú sz-t jelölünk, a j-t nem kettőzzük.
4. A két jelző mást emel ki. Az ijedt szereplő fél, az ijesztő szereplő másokban kelthet félelmet.