Könnyen összekeverhető szavak
Impulzus és impulzív: írásmód és köznyelvi használat
Az impulzus rövid u-kkal írandó, az impulzív utolsó magánhangzója viszont hosszú í. Köznyelvben az impulzus ösztönzést, indítást jelenthet; az impulzív heves, hirtelen indíttatású viselkedést írhat le.
A cikk tartalma
A főnév és a melléknév eltérése
„A beszélgetés új impulzust adott a munkához.” Ebben a mondatban a szó ösztönző hatást nevez meg. Az impulzus két u-ja rövid. „Impulzív döntést hozott.” A melléknévben az í hosszú.
Az impulzus tudományos szövegekben meghatározott szakszó is lehet. Itt a köznyelvi használatot vizsgáljuk; egy fizikai vagy élettani leírásban a szakterület definícióját kell követni, és nem automatikusan az ösztönzés szóra cserélni.
Szerep és írásmód
| Alak | Példa |
|---|---|
| impulzus | A műhelybeszélgetés több új impulzust adott. |
| impulzív | Impulzív választ írt az üzenetre. |
| impulzívan | A szereplő impulzívan reagált a hírre. |
Viselkedést írj le, ha azt figyelted meg
Az impulzív jelző egyetlen válaszra és valakinek visszatérő viselkedésére is vonatkozhat. Egy rövid történésből azonban nem szükséges teljes személyiségjellemzést alkotni. Pontosabb lehet: „Azonnal válaszolt, mielőtt végigolvasta a levelet.”
A heves, hirtelen és meggondolatlan szavak nem teljesen azonos értékűek. A meggondolatlan például bírálóbb állítást hordozhat. Szerkesztéskor a jelentés mellett ezt az értékelő többletet is mérlegeld.