Különírás és egybeírás
Itt marad vagy ittmarad? Helymegjelölés két szóban
Az itt marad, itt maradt és itt maradjon különírandó. Az itt ezekben a szerkezetekben a helyet nevezi meg: ezen a helyen marad valaki vagy valami.
A cikk tartalma
Az itt a hol kérdésre felel
- Itt maradok, amíg megérkezik a váltás.
- A jegyzet itt maradt az asztalon.
- Kérem, maradjon itt a megbeszélés végéig.
„A kabát itt maradt a fogason.” A mondatból az itt helyettesíthető pontosabb helymegjelöléssel: az előszobában, a próbateremben, a recepción. A maradt ettől külön szó marad. A „kabát ittmaradt” írásmódját ezért szóközzel javítjuk.
A ragozás nem kapcsolja össze
A maradok, maradtál, maradjon alakok eltérő személyt, időt vagy módot fejeznek ki. Az itt egyikükhöz sem tapad hozzá ebben a használatban. A különírás ugyanúgy megmarad a kijelentésben, a kérdésben és a kérésben.
A „Meddig maradsz itt?” mondatban a szórend megfordul. A helyhatározó ettől továbbra is külön áll. Ha egy rövid üzenetet javítasz, a szóköz beillesztése után nem szükséges minden esetben átrendezned az egész mondatot.
Az itt és az ide eltérő szerepe
Az itt helyet, az ide irányt jelöl. Az „Itt marad a csomag” és az „Ideér a csomag” más eseményről szól. Az ide az ideér igében igekötőként kapcsolódik az ér elé. Ebből nem következik, hogy az itt marad is egy szó lenne.
Az „Itt várlak” és az „Itt lakik” hasonló, különírt helymegjelölések. Ezekkel együtt könnyebb megjegyezni az itt marad alakját, mint egy más szerepű igekötős igéhez hasonlítani.
Tagadás és tiltás mellett is külön szó
„Itt nem maradt senki” kijelentés. „Ne maradj itt!” tiltás. Az itt mindkettőben külön szó; a tagadás vagy tiltás nem hoz létre egybeírandó alakot.
A maradt múlt idejű alak megőrzi a d-t a t előtt. A maradj felszólításban d és j áll. Az „ittmaratt” betűsor így kétféle javítást kíván: itt maradt. A szóköz és az igető d-je egymástól független ellenőrzési pont.
