Gyakran elírt szavak
Kísér, kíséret, kísérlet: az í és az l helye
A kísér, kíséret és kísérlet első magánhangzója hosszú í. A kíséret kísérő személyekre vagy például zenei kísérésre utalhat; a kísérlet próbálkozást vagy vizsgálati eljárást jelöl. Az l jelenléte tehát a szó jelentését is megkülönbözteti.
A cikk tartalma
Az ékezet közös, a főnév jelentése eltér
A kísér szóban í és é szerepel, s ezt a két magánhangzót a kíséret és a kísérlet is megőrzi. A kisér és a kisérlet alakban hiányzó hosszú ékezetet javítani kell. A kíséretből viszont pusztán helyesírási megfontolásból nem szabad kísérletet csinálni: mindkettő önálló, használható szó.
A „Zongorakíséretet kapott az ének” mondat zenéről beszél. A „Második kísérletre sikerült kinyitni a zárat” próbálkozást ír le. A kíséret szó itt nem tölthetné be ugyanazt a szerepet, akkor sem, ha betűinek nagy része megegyezik a kísérlet betűivel.
Milyen kérdésre felel a kísér?
- A tanárt két diák kísérte a szertárba.
- A felolvasást halk zene kísérte.
- A kíséret a bejáratnál várakozott.
- A tanulók a kísérlet eredményét jegyezték fel.
Az ige tárggyal használható: valakit kísérünk, illetve valamit kísérhet egy másik jelenség. A célhelyet is megadhatjuk: „A vendéget a teremhez kísértem.” A tárgy és a célhely két külön mondatrész; a mondat rövidítésekor ne cseréld fel őket.
Az l-t a mondat alapján ellenőrizd
Szerkesztett hibás mondat: „A második kisérlet után rövid kíséretet játszott a zongorista.” Javítva: „A második kísérlet után rövid kíséretet játszott a zongorista.” Az első főnév ékezetét kellett helyreállítani. A zenei kíséret szóba nem kell l-t beilleszteni.
A kísérő alakban hosszú ő áll a szó végén: kísérő tanár, kísérő zene. Ettől az első magánhangzó továbbra is í. Ha egy dokumentumban a kísérő személy nevét keresed, a megnevezés jelentését és az ékezeteket külön-külön ellenőrizd; a kettő együtt ad pontos szöveget.