Különírás és egybeírás
Nagybetű vagy nagy betű? Betűalak és betűméret
A nagybetű egybeírva az A, B, C típusú betűalak megnevezése. A nagy betű különírva nagy méretű betűt jelent. Egy kisbetű is lehet nagy méretben megjelenítve, és egy nagybetű is lehet apró betűmérettel szedve.
A cikk tartalma
A nagybetű az alak nevét mondja meg
Az „a” kisbetű, az „A” nagybetű. A különbség a betű változatára vonatkozik, és akkor is megmarad, ha mindkettőt azonos betűmérettel jelenítjük meg. A fogalmak neve egybeírandó: kisbetű, nagybetű.
„A mondat nagybetűvel kezdődik.” Ez helyesírási megállapítás a kezdőbetű alakjáról. Nem írja elő, hogy a mondat első betűjének fizikailag nagyobbnak kell lennie a többinél.
A nagy betű a méretet jellemzi
„A táblára nagy betűkkel írj!” Ebben az utasításban a nagy méret a lényeg. Ettől még lehetnek kisbetűs alakok is a feliratban. Ha csupa nagybetűt szeretnél, azt külön érdemes kimondani.
„A cím túl apró, növeld a betűméretét.” Ez a megfogalmazás egyértelműbb lehet a „Tedd nagybetűssé” kérésnél, ha valójában a méretet akarod módosítani. Az utóbbi kérés ugyanis az a-ból A-t készítő átalakításként is értelmezhető.
Két külön művelet egy szerkesztőben
Egy szövegszerkesztőben külön művelet a betűméret növelése és a szöveg nagybetűsítése. A „könyvtár” lehet nagy méretű kisbetűs szó, a „KÖNYVTÁR” pedig kis méretű nagybetűs felirat.
Saját átadási minta: „A cím betűméretét növeld; a kis- és nagybetűs alakokon ne változtass.” Ha a cél a csupa nagybetű, ezt írd: „A címet csupa nagybetűvel írd.” A pontos kérés csökkenti a félreértés esélyét.