Kétértelmű mondatok: 5 példa és pontosabb változatok

1. Kinél van a távcső?

Kétértelmű: „Láttam a férfit a távcsővel.” A távcső lehetett nálam, de a férfinál is.

Ha én használtam: „Távcsövön keresztül láttam a férfit.” Ha nála volt: „Láttam a férfit, akinél a távcső volt.” A két változat más helyzetet ír le.

2. Ki kapta meg az állást?

Kétértelmű: „Péter elmondta Gábornak, hogy megkapta az állást.” A szövegkörnyezet nélkül nem biztos, kire utal a második tagmondat.

Pontosabban: „Péter közölte Gáborral: »Felvettek az állásra.«” Vagy: „Péter közölte Gáborral, hogy Gábort vették fel.” A név ismétlése itt hasznosabb lehet, mint az elegánsabbnak tűnő rövidítés.

3. A vessző és a tagadás

„Nem kell még egy példány.” Ez a további példány szükségességét tagadja.

„Nem, kell még egy példány.” Itt a nem egy korábbi állításra válaszolhat, majd a beszélő további példányt kér. Például arra felel, hogy „Már elég van?” Levelezésben egyértelműbb: „Még egy példányra szükségünk van.”

4. Birtoklás vagy a kép témája?

Az Elküldtem a kolléga fényképét mondat többféleképpen érthető. Lehet a kollégáról készült portré, és lehet a kolléga tulajdonában levő kép is.

Pontosítva: Elküldtem a kollégáról készült fényképet. Másik olvasat: Elküldtem a kolléga tulajdonában levő fényképet. Az átírás megnevezi, milyen viszonyt akartunk kifejezni.

5. Nem mindenki vagy senki?

„Nem minden jelentkező kapott választ.” Ez nem jelenti azt, hogy senki sem kapott választ; csak azt mondja ki, hogy nem kapott mindenki.

Ha senki nem kapott választ, ezt írd: „Egyetlen jelentkező sem kapott választ.” Ha csak a válasz nélkül maradt emberekről tudsz, fogalmazz ennyit: „Van olyan jelentkező, aki még nem kapott választ.”

Mikor elég egy vessző?

A vessző a mondat szerkezetét jelölheti, de egy bizonytalan névmási utalást vagy hiányzó információt nem mindig old fel. Ilyenkor ismételd meg a nevet, nevezd meg a tárgyat, vagy bontsd két mondatra az üzenetet.

A fenti mondatok saját, kitalált szemléltető példák. A DG Helyesírás jelzései mellett a mondat jelentését neked is érdemes átnézned. A Két szöveg összehasonlítása eszközzel láthatod, pontosan mit változtattál.

Ellenőrzés két lehetséges olvasattal

Írd le külön, milyen két állítást érthet valaki a mondat alatt. Ha mindkettő reális a szövegkörnyezetben, az olvasóra hárulna a választás. A javított változatban nevezd meg azt az információt, amely ezt a választást eldönti.

Egy névmás helyére visszaírt név ismétlésnek tűnhet, mégis hasznos lehet, amikor két ember szerepel az előző mondatban. A pontosságot és az olvashatóságot a teljes bekezdésben mérlegeld.

A pontosítás őrizze meg azt is, amit még nem tudsz

András üzent Bélának, hogy elhalasztotta a találkozóját. A mondatból bizonytalan lehet, ki halasztott, és kinek a találkozójáról van szó. Egy név önkényes beírása látszólag tisztázná a szöveget, de olyan tényt is közölhetne, amelyet az eredeti szerző nem állított.

Ha csak az üzenet és a halasztás ténye biztos, ezt írhatod: András értesítette Bélát a találkozó elhalasztásáról. Ez a változat nem nevezi meg a halasztást eldöntő személyt. Ha éppen az ő kiléte szükséges az olvasónak, az eredeti szerzőtől kell pontosítást kérni.

Javítás után ezért két dolgot ellenőrizz: egyértelműbb lett-e a mondat, és minden hozzáadott név, időpont vagy ok igazolható-e a rendelkezésedre álló szövegből. A többértelműség felismerése önmagában még nem árulja el a szerző szándékát.

Próbáld ki

Pontosítsd: „Nóra szólt Eszternek, hogy megkapta a csomagot.” Írj egy változatot, amelyben Nóra kapta meg a csomagot, majd egy másikat, amelyben Eszter.

Megoldás és magyarázat

Nóra ezt mondta Eszternek: „Megkaptam a csomagot.” Másik változat: Nóra szólt Eszternek, hogy Eszter megkapta a csomagot. Az elsőben Nóra, a másodikban Eszter az átvevő. A megfogalmazás nem állítja, kinek címezték a csomagot vagy ki a tulajdonosa.