Különírás és egybeírás
Nekidob vagy neki dob? A jelentés dönti el
Nekidobta a labdát a falnak: egybeírt igekötős ige. Neki dobta a labdát, mert ő állt szabadon: a személyre utaló neki külön szó. Az írásmódhoz azt kell tisztázni, mit hangsúlyoz a mondat.
A cikk tartalma
Amikor a neki igekötő
A „Nekidobta a labdát a falnak” mondatban a nekidob egyetlen cselekvést nevez meg: a labda dobással a falhoz kerül, annak ütközik. A neki közvetlenül a saját igéje előtt álló igekötő, ezért egybeírjuk vele.
Az igekötő szórendje változhat. A „Dobd neki a labdát a falnak!” mondatban az ige után áll, a „neki fogja dobni a falnak” kifejezésben pedig közbeékelődik a fogja. Ezekben a szórendekben az igekötőt különírjuk az igétől.
Amikor a neki egy embert emel ki
A „Neki dobta a labdát, mert ő állt szabadon” mondatban a neki azt mondja meg, kinek szánták a dobást. A névmás itt önálló, kiemelt mondatrész. A hangsúly azon van, hogy éppen ő volt a címzett. Ebben az értelmezésben a neki dobta két szó.
A jelentés próbájához megnevezheted a címzettet vagy más személyre válthatsz: Annának dobta, nekem dobta, neked dobta. A személyjeles nekem és neked alakot az igétől mindig különírjuk. A névmási kiemelés és az igekötős cselekvés tehát eltérő szerkezetet ad.
Ugyanaz a labda, eltérő közlés
| Példa | Mit emel ki? |
|---|---|
| Nekidobta a labdát a palánknak. | A dobás irányát, a palánkkal való érintkezést. |
| Neki dobta a labdát, mert őt látta szabadon. | A kiválasztott személyt. |
| Neked dobom a labdát. | A megszólított címzettet. |
Egy rövid, környezetéből kiemelt neki dobta/nekidobta részletből nem mindig dönthető el a szándék. Ilyenkor előbb a teljes mondat jelentését tisztázd, és azután javítsd az írásmódot.