Különírás és egybeírás
Nemrég és nemrégiben: egy szó a közelmúlt megjelölésére
Ha azt jelented ki, hogy valami a közelmúltban történt, a nemrég és a nemrégiben egybeírandó: „Nemrég találkoztunk.” A „nem régóta” két szó: „Nem régóta dolgozunk együtt.” Utóbbi egy fennálló állapot időtartamára vonatkozik.
A cikk tartalma
Egy esemény a közelmúltban
„Nemrég elkészült a könyvtár.” A határozószó azt jelzi, hogy az esemény a beszélőhöz viszonyítva nem távoli múltban történt. Ebben a szokásos jelentésben egy szóba írjuk: nemrég.
A „nemrégiben” szintén használható a közelmúlt megjelölésére. „Nemrégiben újranyitott a műhely.” Egyik alak sem ad meg pontos napot vagy időtartamot. Azt, hogy az adott helyzetben mennyire közeli időre utal, a szövegkörnyezet tisztázza.
A nem régóta más kérdésre válaszol
„Nemrég ismerkedtünk meg.” Ez egy esemény idejét helyezi el. „Nem régóta ismerjük egymást.” Ez a fennálló kapcsolat időtartamát minősíti. A második mondatban a „nem” külön szó marad, a „régóta” egybeírandó.
Ebből nem következik, hogy minden „nem” kezdetű szerkezet egybeírható. Az itt bemutatott, rögzült határozószót és a tagadott időtartamot külön kell kezelni. A gyors ellenőrzési kérdés: mikor történt, vagy mióta áll fenn?
Ha a dátum számít, nevezd meg
A „Nemrég módosítottuk a nyitvatartást” mondat később is az oldalon maradhat. Az olvasó számára a „nemrég” viszonyítási pontja ilyenkor bizonytalan. Egy tényleges dátum vagy az érvényesség kezdete több információt adhat.
Csak ismert dátumot írj a mondatba. Ha az esemény pontos idejéről nincs adat, a nyelvi javítás ne változtassa a „nemrég” szót kitalált időpontra. A betűzés pontosítása és a tények kiegészítése eltérő szerkesztői művelet.