Különírás és egybeírás
Régóta: egybeírjuk, a nagyon és a nem külön marad
A régóta egybeírandó. A hozzá kapcsolódó nagyon, nem vagy de külön szó marad: nagyon régóta, nem régóta, de régóta. Például: „Régóta keresem ezt a könyvet.” A rég óta két szóba írása ebben a határozószói használatban hibás.
A cikk tartalma
A régóta egy szó
„Régóta itt dolgozom.” A mondat azt jelzi, hogy a munkahelyi kapcsolat hosszabb ideje fennáll. A „régóta” belsejében nincs szóköz, az é és az ó hosszú. A „régota” alakból az ó ékezete hiányzik.
Az „óta” más kifejezésekben külön állhat: „hétfő óta”, „tavaly óta”. Ezekből a szerkezetekből nem következik a „régóta” szétírása. A rögzült határozószó írását külön kell megjegyezni.
A fokozás és a tagadás szóhatárai
„Nagyon régóta várok erre.” A „nagyon” külön szó, utána az egybeírt „régóta” áll. „Nem régóta lakom itt.” A tagadószó szintén külön marad, miközben a határozószó nem bomlik két részre.
„De régóta nem találkoztunk!” A felkiáltásban a „de” után szóközt írunk. A „de régóta” két szóból áll: a de és a régóta között szóköz van, a régóta belsejében nincs.
Mióta tart, és tart-e még?
„Régóta keresem a könyvet.” A jelen idejű mondat szerint a keresés még tart. „Régóta kerestem a könyvet, amikor végre megtaláltam.” Itt a történet múltbeli pontjához kapcsolódik a hosszú időtartam.
Egy bemutatkozó szövegben a „Régóta foglalkozom ezzel” helyett megadhatod a tényleges kezdőévet, ha ismert és lényeges. A pontosítás az olvasónak segít felmérni az időtartamot; a szépítés kedvéért nem szabad éveket hozzáadni a tapasztalathoz.