Tanulás és szövegellenőrzés
Olvasó, olvasott, olvasandó: mit fejez ki az igenév?
Az olvasó diák maga olvas, az elolvasott fejezetet valaki már elolvasta, az elolvasandó szöveggel pedig még feladatunk lehet. A folyamatos, befejezett és beálló melléknévi igenév elnevezését a cselekvés szereplőivel és időviszonyával együtt értelmezd.
A cikk tartalma
Ki olvas, és mit olvasnak?
A „csendben olvasó diák” kifejezésben a diák végzi a cselekvést. Az „este elolvasott fejezet” esetében a fejezet az olvasás tárgya. A két jelző eltérő kapcsolatot fejez ki a megnevezett főnévvel.
Ezért ne csak az ó és az ott végződést keresd. Bontsd ki a kapcsolatot teljes mondattá: a diák olvas; valaki elolvasta a fejezetet. Ez segít ellenőrizni, hogy a kiválasztott igenév azt a szereplőt jellemzi-e, akire gondoltál.
Három igenévtípus saját példákkal
| Típus | Példa | Kibontott kapcsolat |
|---|---|---|
| folyamatos | a levelet író munkatárs | a munkatárs írja a levelet |
| befejezett | a megírt levél | valaki megírta a levelet |
| beálló | a megírandó levél | a levelet meg kell írni |
A folyamatos igenév múltbeli eseményhez is kapcsolódhat
„Tegnap beszéltem az udvaron dolgozó kertésszel.” A dolgozó helyes: a kertész a tegnapi beszélgetés idején dolgozott. A folyamatos elnevezés nem teszi kötelezővé, hogy a cselekvés a beszéd pillanatában történjen.
„Tegnap a munkát befejező kertésszel beszéltem.” Más összefüggésben ez is jó lehet, ha a befejezés a beszélgetés idejéhez kapcsolódik. Ha korábbi befejezést akarsz kiemelni, teljes mellékmondattal is pontosíthatsz: „Azzal a kertésszel beszéltem, aki addigra már befejezte a munkáját.” A teljes mondat időviszonya számít.
A beálló alak gyakran feladatot jelöl
Az „ellenőrizendő cím” egy elvégzendő művelet tárgyát nevezi meg. Ez több annál, hogy egyszerűen a jövőre utalunk: a mondat környezete szükségességet vagy elvárást is kifejezhet. Útmutatóban világosabb lehet: „Ellenőrizd a címet.”
A befejezett alakok sem mindig a cselekvés tárgyát jelölik: az „elindult vendég” maga indult el. Az „olvasott ember” pedig önállósult jelentésben sokat olvasott, művelt embert jelölhet. A szó jelentését és a teljes kapcsolatot az igenév neve mellett is ellenőrizd.
Ugyanaz a szóalak ige és igenév is lehet
„Júlia megírt egy levelet.” Ebben a mondatban a megírt múlt idejű ige, az állítmány. „A megírt levél az asztalon van.” Itt a megírt a levél jelzője, befejezett melléknévi igenév. A két leírt szóalakSzóalakEgy szó konkrét, leírt vagy kimondott formája. Például az egyenlőre az egyenlő toldalékolt alakja; az egyelőre más jelentésű szó.Részletes magyarázat → azonos, a mondatbeli feladatuk eltér.
Az elsőben Júlia cselekvését állítjuk, a másodikban az elkészült levelet azonosítjuk, és a helyéről közlünk valamit. A -t végződés megkeresése ezért önmagában kevés az igenév felismeréséhez. Nézd meg, a szó az állítást fejezi-e ki, vagy egy főnévhez kapcsolódó jelzőként áll.
Gyakorlat
1. Ki olvas az „újságot olvasó vendég” kapcsolatban?
2. Mit jelöl a megírt a „megírt üzenet” kapcsolatban?
3. Hibás-e a folyamatos igenév pusztán a tegnap miatt: Tegnap találkoztam az utcán sétáló szomszéddal?
4. Írd át közvetlen tegező utasítássá: a kitöltendő adatlap.
Megoldások és indoklás
1. A vendég. A jelzett személy az olvasás cselekvője.
2. Azt, hogy az üzenetet megírták; az üzenet a cselekvés tárgya.
3. Nem. A sétálás a tegnapi találkozás idejéhez kapcsolódhat.
4. Töltsd ki az adatlapot. Az átírás az eredeti, elvégzendő műveletet közli közvetlenül.