Súly, súlyos, súlytalan, súllyal: az ú és az ly megmarad

A szótő látszik a származékban

• A beszámoló súlyos hibát jelzett az összesítésben.
• A szövegben eltérő súlyt kaptak az érvek.
• A csomag súlyáról külön adatlap készült.

A súlyos szóban a súly töve felismerhető. A „sulyos” rövid u-ja hibás, a „sújos” pedig az ly helyére j-t tesz. A súlytalan és a súlypont is megőrzi az ú-t és az ly-t.

Súllyal: miért két l látszik?

A súlyhoz kapcsolódó -val rag v-je hasonul az ly-hoz. A hosszú ly-t a magyar írásban lly jelöli, ezért súllyal a megfelelő alak. A „súlyal” röviden hagyja a mássalhangzót, a „súlylyal” nem a szabályos kettőzés.

Ez a betűjelölés ugyanahhoz a rendszerhez tartozik, mint a gallyal vagy a hellyel alak. Egy többjegyű betű hosszúságát nem minden írásjegy teljes ismétlésével jelöljük.

A súly magánhangzója itt nem rövidül

A súlyt, súlya, súlyos és súlytalan mind hosszú ú-val helyes. A súly tehát ezekben az alakokban másképp viselkedik, mint például az út az utat alakban. A rövidülést nem lehet minden ú-t tartalmazó szóra kiterjeszteni.

A „súlytalan” két külön kérdést is felvethet: hosszú ú kell az elején, és ly marad a t előtt. A sújt ige j-je nem ad mintát a súlytalanhoz, mert másik szóhoz tartozik.

Súlyt és sújt

A súlyt a súly tárgyragos alakja, ly-nal. A sújt önálló ige, j-vel. „Nagy súlyt helyez a pontos adatokra” és „Kiesés sújtja a rendszert” eltérő szerkezet. A két szó megkülönböztetéséhez a betűzés mellett a mondatbeli szerepet is figyeld.