Szörnyű, szörnyen, szörnyülködik: ő vagy ö, ű vagy ü?

Két külön hosszúság ugyanabban a szóban

A szörnyű alakban az ö és az ű eltérő hosszúságú. Az elsőből nem lesz ő attól, hogy a szó végén hosszú magánhangzó áll. A szőrnyű és szörnyü ezért két külön hibatípust mutat.

A szörnyűség szóban az alap hosszú ű-je megmarad, és utána hosszú é jelenik meg a -ség képzőben. A szörnyen rövidebb alakjában viszont nincs helye ű-nek. A szócsaládot ezért teljes alakokban tanuld: szörnyű, szörnyűség, szörnyen.

A szörnyülködik ü-je rövid

A szörnyülködik alakot az AkH. 31. pontja a szörnyű melléknév rövid magánhangzós származékaként sorolja fel. Így a szörnyűlködik hibás írásmód. A rövid ü a szörnyülködött és szörnyülködés alakban is megmarad.

A szörnyülködik a borzalommal vagy erős rosszallással kísért reagálást írhatja le. Ha pontos beszámolót készítesz, érdemes megnevezni, min lepődött meg vagy mit helytelenített a szereplő. A szó önmagában nem részletezi a reakció okát.

A nyomatékosítás erejét is mérlegeld

• Szörnyű zaj verte fel az udvar csendjét.
• A fellépés előtt szörnyen izgultam.
• A szereplők a felforduláson szörnyülködtek.
• A mesebeli szörnyűséget a rajz is megjelenítette.

A szörnyű szó erős negatív minősítést adhat. A szörnyen ugyanakkor túlzó nyomatékosításban is használatos, például valami rendkívüli mértékét emeli ki. A „szörnyen izgul” mondat erős izgalmat közöl; az okot és a pontos mértéket további szöveg adhatja meg.

Javítás és tárgyilagos átfogalmazás

Szerkesztett hibás mondat: „Szőrnyü zaj volt, mindenki szörnyűlködött.” Javítva: „Szörnyű zaj volt, mindenki szörnyülködött.” Az első szó két magánhangzóját, a második szó ü-jét kellett helyreállítani.

Ha egy műszaki hibajelentés készül, a „szörnyű zaj” helyett informatívabb lehet a „folyamatos, fémes csörgés hallatszott” megfogalmazás. Ez már tartalmi pontosítás: csak akkor írd le, ha valóban ilyen hangot észleltek. A konkrét megfigyelés és a szereplő értékelése külön-külön is közölhető.