Tanú, tanúsít, tanúsítvány: hosszú ú és hosszú í

A tanú ú-ja

• A jelenetnek két tanúja volt.
• A beszámolóban a tanú megfigyeléseit külön jelölték.
• A leírás azt rögzíti, mit látott a tanú.

A tanú egy olyan személyt is megnevezhet, akinek közvetlen tudomása van egy eseményről. A szó végén hosszú ú áll. Toldalékosan is így írjuk: tanút, tanúja, tanúként. A „tanu” szerkesztett magyar szövegben ékezethibás.

Tanúsít és tanúsítvány

A tanúsít valaminek az igazolását, bizonyítását is kifejezheti. A tanúsítvány olyan dokumentum megnevezése, amely valamit igazol. Mindkét szóban hosszú ú után s, majd hosszú í következik.

„A tanúsítvány a részvételt igazolja” és „A tanúsítvány a vizsga sikeres teljesítését igazolja” eltérő állítás. A szövegbe az kerüljön, amit a tényleges dokumentum tartalmaz. A két megnevezésből nem szabad önkényesen az erősebbet választani.

Tanúság és tanulság

A tanúság az igazolás, bizonyság jelentésköréhez kapcsolódik. A tanulság egy tapasztalatból levont következtetés. A tanulságban l szerepel és rövid u áll; a tanúság hosszú ú-s, l nélkül.

A tanúsítványt ezért nem a tanulság szó alapján betűzzük. A szócsaládhoz kötés akkor segít, ha előbb a jelentést is azonosítottad.

Tanúsítsa és tanúsítsd

A tanúsít hosszú í + t végű ige, ezért felszólító alakjaiban ts áll: tanúsíts, tanúsítsa, tanúsítsd. A „tanúsíccsa” a kiejtéshez közelítő hibás betűzés; a „tanúsítsd” a rövid, határozott kérés szabályos alakja.

„A dokumentum tanúsítja a részvételt” kijelentés. „Azt kérem, hogy a dokumentum a részvételt tanúsítsa” a kívánt tartalmat fogalmazza meg. A kijelentő tj és a felszólító ts különbsége a tanúsít igében is megmarad.