Tulajdonképpen és tulajdonképp: egy szó, két p

A két elfogadott hosszúság

A tulajdonképpen és a tulajdonképp ugyanannak a szónak két használható változata. A rövid alak végéről az en marad el, a két p megmarad. A forma megválasztását a mondat természetessége és a szöveg egységessége alapján döntheted el.

A szó képp, illetve képpen részében hosszú é van. A tulajdon alapalak és a képpen rész közé nem teszünk szóközt. Ha a helyesírás-ellenőrző két szóra bontást kínálna, a teljes szó szótári alakját ellenőrizd. A szóhossz önmagában nem ok a tagolásra.

Mire utal a mondatban?

• Tulajdonképpen ugyanarról a két dokumentumról beszélünk.
• Mi tulajdonképp csak egy rövidebb változatot kérünk.
• A szerző tulajdonképpen tanárnak készült.
• Tulajdonképpen mi hiányzik még a kéziratból?

A tulajdonképpen arra irányíthatja a figyelmet, mi a helyzet lényege, vagy pontosíthat egy korábbi állítást. „Tulajdonképpen csak a dátumot kell javítanunk” például a javítás terjedelmét szűkíti. A szó eredeti tervet vagy korábbi szándékot felidéző mondatban is megjelenhet.

Mikor érdemes megtartani?

Tartsd meg, ha pontosítja a közlésedet vagy módosítja a korábbi értelmezést. Ha egy rövid tényközlésben nincs ilyen szerepe, elhagyható. A „Tulajdonképpen az ülés tízkor kezdődik” és az „Az ülés tízkor kezdődik” között elsősorban a közlés beállítása változik.

A szót ne töröld automatikusan minden mondatból. Egy „Tulajdonképpen mi történt?” kérdés más hangulatú lehet, mint a „Mi történt?”. Szerkesztéskor az előzményt is olvasd hozzá, különösen párbeszédben és személyes levélben. A helyesírási forma és a stiláris szükségesség két külön döntés.

A javított alak és a szóköz

Szerkesztett hibás példa: „Tulajdon képen csak az első oldalt módosítanám.” Javítva: „Tulajdonképpen csak az első oldalt módosítanám.” Két művelet szükséges: a szóköz törlése és a második p visszaírása. A tulajdonképp változatot is választhatod, ha természetesebbnek érzed az adott mondatban.