Gyakran elírt szavak
Várj vagy várd? Valakire vársz, vagy valakit vársz?
A „Várj rám!” és a „Várd meg Annát!” egyaránt helyes. A rám ragos névmás mellett várj áll; az Annát meghatározott tárgy mellett várd. A várd egy d-t tartalmaz.
A cikk tartalma
Várj rám
- Várj a jelzésre, mielőtt elindulsz!
- Várj rám a lépcső alján!
- Várj néhány percet a következő próbáig!
A „Várj rám a bejáratnál!” mondatban a rám azt mondja meg, kire várjon a megszólított. Nem tárgyragos alak: a felszólítás várj. Ugyanígy: várj a válaszra, várj még egy kicsit.
Várd meg a választ
A „Várd meg a választ!” meghatározott tárgyat nevez meg. A várd a rövid, határozott felszólító alak, egy d-vel. Az ige mögé kerülő meg külön szó. A „várdd” alakba fölösleges második d kerülne.
„Várd meg Annát!” és „Várj Annára!” ugyanahhoz a helyzethez illő kérések lehetnek, de más a szerkezetük. Az Annát tárgy, az Annára ragos határozó. A személy azonossága nem teszi azonossá az igealakot.
A hosszabb változatok
A várjál a várj, a várjad a várd hosszabb változata. A megfelelő helyzetben mindkettő szabályos. A „Várjad meg a végét” és a „Várd meg a végét” közül a szöveg hangvételéhez illőt választhatod.
Az á minden bemutatott alakban hosszú. A várj j-jét megőrizzük; a „vár” önmagában kijelentés lehet: „Ő a kijáratnál vár.”
Várj meg engem, várd meg őt
Az engem és a minket tárgy mellett is a várj alakot használjuk: „Várj meg engem!”; „Várj meg minket!” Az őt és az Annát mellett viszont várd áll: „Várd meg őt!”; „Várd meg Annát!”
A tárgyas ragozás választását tehát a tárgy személye is befolyásolja. Azt a gyors szabályt, hogy „konkrét személyről van szó, ezért várd”, az engem és a minket példája megcáfolja. A teljes szerkezetet nézd meg.