Végül is: különírjuk, miközben a mégis egy szó

A végül és az is külön marad

• Végül is mindkét változat használható.
• Végül is ez volt a megbeszélt sorrend.
• Végül is sikerült megtalálni az elveszett jegyzetet.

A „Végül is befejeztük időben” mondatban megtartjuk a szóközt. A „végülis” ebben a szokásos használatban hibás összeírás. A végül ü-je rövid, a kezdő é hosszú.

A végül időrendet is jelöl

„Először címet adtunk, aztán példákat írtunk, végül ellenőriztük a szöveget.” Itt a végül a sor utolsó lépését jelöli. A végül is más mondatban mérlegelést, belátást vagy összegző értékelést is kifejezhet.

Az is elhagyása tehát változtathat a hangsúlyon. A szóköz kérdését ne azzal döntsd el, hogy elhagyhatónak érzed-e az egyik szót; ez nem általános egybeírási próba.

Mégis: egy szó, más viszony

A „Nem ígért részvételt, mégis eljött” egy várakozás ellenére megtörtént eseményt kapcsol az előzményhez. A mégis egybeírandó. A két fordulat rokon helyzetben is előfordulhat, de nem minden mondatban cserélhető fel.

A mégis é-je hosszú, az i-je rövid. Az is-sel végződő alakokat egyenként kell ismerni: a végül is különírása és a mégis egybeírása nem mond ellent egymásnak.

Vessző a szerkezet szerint

A „Végül is elfogadtuk a tervet” mondatban a végül is után nincs szükség külön vesszőre. Ha tagmondat vagy közbevetés következik, annak saját szabályai szerint jelöljük a határt. A beszéd közbeni rövid szünet önmagában nem elég ok az írásjelre.

Egybeírt szó a különírt fordulat mellett

„Végül is volt időnk, mégis otthon maradtunk.” Ebben a mondatban a végül is különírt, a mégis egybeírt marad. A két írásmód ugyanazon mondatban is megfér egymás mellett, mert két külön nyelvi egységről van szó.

Az is önálló szói szerepét más kapcsolatokban is megtartja: ma is, így is, végül is. A mégis és a legalábbis kialakult, egybeírt alak. Az is betűsorának jelenléte ezért nem ad minden esetre érvényes szóközszabályt.