Állapotú, alakú, formájú: hosszú ú a jelzők végén

A végződés jellemzőt fejez ki

• Megkímélt állapotú asztalt kínálnak.
• Kör alakú címke kerül a dobozra.
• Különleges formájú üveg áll a polcon.

A jó állapotú kerékpár azt jelenti, hogy a kerékpár állapotát jónak minősítjük. Az állapotú végén az -ú képző hosszú. A „jó állapotu” alak ezért ékezethibás; a jóállapotú összevonás pedig a szóhatárt változtatná meg hibásan.

A formájú j-je

A forma szóhoz ebben az alakban j-t is tartalmazó végződés kapcsolódik: formájú. Az a hosszú á-ként jelenik meg, a végén hosszú ú áll. A „formáju” az utolsó magánhangzó ékezetét hagyja el; a „formaú” nem megfelelő képzett alak.

Az alakú és a formájú sok helyzetben hasonló jelentésű, de a mondatot a természetes szóhasználathoz igazítsd: a kör alakú tábla egyszerű, közvetlen megnevezés. Nem szükséges minden alakú szót formájúra cserélni.

Állapotú, alakú, formájú vagy alak? Más mondatba illenek

Az „A doboz ovális alakú” a doboz tulajdonságát állítja. Az „A doboz alakja ovális” ugyanazt más szerkezettel fejezi ki: az alakja birtokos személyjeles főnév. A két mondatban ezért eltér a szó vége.

Hasonló pár: „A könyv jó állapotú” – „A könyv állapota jó.” A képzett melléknév végén hosszú ú áll, a birtokos főnévi alak végén rövid a. A mondat átfogalmazásakor a végződést is hozzá kell igazítani az új szerkezethez.

Egy mondat három ellenőrzési pontja

„Jóállapotu, ovális alaku doboz” helyesen „Jó állapotú, ovális alakú doboz.” Szóközt teszünk a jó után, és mindkét képzőn hosszú ú-t írunk. A doboz tényleges alakját természetesen a tárgy alapján kell megnevezni; a nyelvi javítás ezt nem ellenőrzi.