Különírás és egybeírás
Rövid ujjú és hosszú ujjú: két szó, két j
A rövid ujjú és a hosszú ujjú különírandó. Az ujjú elején rövid u, a végén hosszú ú áll, középen pedig két j. Az ujjatlan egy szó.
A cikk tartalma
Az ing ujjának tulajdonságát mondod el
- A csomagba két rövid ujjú póló került.
- Hűvösebb időre hosszú ujjú inget választott.
- A leírásban az ujjatlan változat is szerepel.
A rövid ujjú ing szerkezetben a rövid az ujj hosszát adja meg. A két szóból álló jelzőt különírjuk, és a ruhadarab neve is külön szó marad. A „rövidujjú” összevonás helyett ezért rövid ujjú szükséges.
Ujjú: eltérő hosszúságú u-k
Az ujj főnév rövid u-val kezdődik, és két j-t tartalmaz. Az -ú képző hosszú ú-t ad a végéhez: ujjú. A „rövid újú” és a „rövid ujju” más-más hibát tartalmaz: az előbbiben a tő, az utóbbiban a végződés írása tér el.
Az új melléknév egy j-s és hosszú ú-s: új ing. Egy ruhadarab egyszerre lehet új és hosszú ujjú; a két kifejezés eltérő tulajdonságot nevez meg.
Az ujjatlan nem ugyanaz, mint a rövid ujjú
Az ujjatlan ruhadarabnak nincs ujja; a rövid ujjú ruhadarabnak van, csak rövid. Termékleírásban ezt a különbséget meg kell őrizni. A szavak felcserélése a termék tulajdonságáról adna téves információt.
Ha a fotó és a szöveg eltér, az írásmód javítása előtt ellenőrizd magát a termékadatot. A helyes szóalak nem teszi pontossá a hibás leírást.
Példa egy adatlap javítására
„Új, rövidujju póló” helyesen „Új, rövid ujjú póló.” A rövid ujjú kapcsolat szóközt kap, az ujjú végén pedig hosszú ú áll. Az új szót megtartjuk, ha valóban a ruhadarab új állapotára utal.
Az ujjú és az ujjatlan másként képzett szó
Az ujjú azt fejezi ki, hogy valaminek valamilyen ujja van; a rövid vagy hosszú ennek a tulajdonságát adja meg. Az ujjatlan a hiányt fejezi ki. Az ujj tő két j-je mindkét alakban megmarad.
A különbség egy mondatban is jól látszik: „Két rövid ujjú pólót és egy ujjatlan felsőt csomagoltam.” A rövid ujjú póló három szóból áll, az ujjatlan felső kettőből.
