Tulajdonnevek és toldalékok
Azonos nevű szerzők: hogyan különítsd el őket a cikkben?
Két azonos nevű szerzőt ellenőrzött kiegészítő adattal különíts el: például a szakterületükkel, az említett mű címével vagy hiteles szerzőazonosítóval. A név egyezése önmagában nem bizonyít személyazonosságot. A megkülönböztető magyarázatot külön kezeld a névtől, és a későbbi visszautalásokat is ellenőrizd.
A cikk tartalma
A név helyes lehet, az összerendelés mégis hibás
Képzelj el két Kovács Dóra nevű szerzőt: az egyik a példánkban nyelvész, a másik kertészeti cikkeket ír. A nevük azonos írásmódja nem jogosít fel arra, hogy műveiket közös szerzői listába vond. A két személy itt kitalált, a helyzet az ellenőrzési feladatot szemlélteti.
Először a megjelent mű szerzőadatait nézd meg, majd az azokat alátámasztó szerzői bemutatkozást. Ha eltérést találsz, vizsgáld meg, valóban két emberről van-e szó. Egy ember szakterületet vagy intézményt is válthat; az eltérő adat önmagában szintén nem végleges bizonyíték.
A magyarázat maradjon kívül a néven
A Kovács Dóra nyelvész szerkezetben a nyelvész közszó, kisbetűs. A névhez fűzött foglalkozás nem válik automatikusan új névelemmé. Zárójeles megoldást is választhatsz, ha a mondat szerkezete ezt teszi könnyebben olvashatóvá.
Az AkH. alapján a személynevet nagybetűvel kezdjük; a hozzá kapcsolt rang- vagy foglalkozásjelölő közszót általában különírjuk. A megkülönböztetés módja szerkesztési feladat. A magyarázó adat legyen igazolható és elegendő az olvasó számára.
Négy saját mondat a két kitalált szerzőről
- Kovács Dóra nyelvész a példabeli szótár szerkesztéséről ír.
- Kovács Dóra kertészeti szerző cikke a palánták átültetését tárgyalja.
- A nyelvész tanulmányára a teljes műcímmel is hivatkozunk.
- A kertészeti cikk szerzőjét külön szerzői adatlap azonosítja.
Egyedi azonosító is segíthet
Tudományos szerzőknél az ORCID személyhez kapcsolódó, tartós azonosítót biztosít. Ha egy forrás hitelesen összekapcsolja a művet a szerző ORCID-azonosítójával, ez segíthet az azonos nevű személyek elkülönítésében. Az azonosítót ugyanúgy pontosan kell átvenni, mint a mű címét.
Az ORCID nem kötelező eleme minden közönségszövegnek, és egy névre végzett keresés találata önmagában kevés az összekapcsoláshoz. A cikk, a szerzői rekord és az intézményi adat közötti kapcsolatot vizsgáld. A szolgáltatás létezése nem helyettesíti ezt az ellenőrzést.
A rövidített név ronthatja az azonosíthatóságot
Ha a két szerzőből egyaránt K. D. lesz, a rövidítés a már meglévő névazonosságot sem oldja fel. Ilyen bekezdésben a teljes név és az egyértelmű kiegészítés hasznosabb lehet. Az ő névmást is csak világos előzmény mellett használd.
A „Kovács Dóra bírálta a tanulmányt, majd ő új könyvet adott ki” mondatban külön ellenőrzést kíván, ugyanarról a Kovács Dóráról szól-e mindkét állítás. Ha a két esemény más személyhez tartozik, mindkét szereplőt újra meg kell nevezni.
A kereshetőség és a pontosság együtt számít
A kész kéziratban párosíts minden idézetet és műcímet a megfelelő szerzővel. Ne találj ki új utónevet, kezdőbetűt vagy születési évet a megkülönböztetés kedvéért. Ezek névadatok lennének, amelyekhez külön bizonyíték kell.
Ha a rendelkezésre álló forrásokból még nem dönthető el az azonosság, a közös szerzőség állítását hagyd nyitva. A szövegben csak az igazolt mű–név kapcsolatot közöld. A névalak egységesítését a személyek azonosítása után végezd el.