Csillan, csillog, csillámlik: az ll és az ml helye

A két l közös, az á már különbség

A csillan és csillog belsejében ll áll. A csillámlik eleje ugyanezt a kettőzést őrzi, de a hosszú á után még egy l következik az m mellett: csill-á-mlik. A szóban tehát összesen három l betű látható, két külön helyen.

A csillámló alakban az ik végződés helyén ó szerepel; az ml kapcsolat megmarad. A csilámlik egy l-je hiányzik, a csillámik alakból pedig a köznyelvi csillámlikhoz képest az m utáni l maradna el. Mai szerkesztett leírásban a csillámlik alakot használd.

Melyik részletre figyel a leírás?

• Egy pillanatra fény csillant a kilincsen.
• A megtisztított üveggolyó csillogott az ablak mellett.
• A napfényben finoman csillámlott a tó felszíne.
• A dobozban csillámló papírdarabok maradtak.

A csillan egy pillanatra érzékelhető fényt is jelölhet. A csillog ismétlődő felvillanást vagy ragyogást írhat le. A csillámlik választékosabb szövegben különösen a meg-megvillanó fény megnevezésére használható.

A felcsillan átvitt jelentésben is használható

A „Felcsillant a remény” mondat kedvező lehetőség megjelenését írhatja le. A „csillog a kilincs” tényleges fényjelenségről szólhat. A szócsalád elemeit ezért a leírt eseményhez válaszd; a cserével a közlés hangulata és időbeli nézőpontja is módosulhat.

A felcsillan egybeírt igekötős alak. A kérdésben vagy más szórendben az igekötő külön is állhat: „Mikor csillant fel a remény?” A csillan ll-je mindkét sorrendben megmarad.

Javítás helyettesítés nélkül

Szerkesztett hibás mondat: „Az üvegen megcsilant a fény, mögötte a víz csillámlot.” Javítva: „Az üvegen megcsillant a fény, mögötte a víz csillámlott.” Az első alakban a két l, a másodikban a múlt idő két t-je igényelt javítást.

A csillogott szóra cserélés már a jelenet megfogalmazását is módosítaná. Ha a szerző a rövid megvillanást emeli ki, ezt a csillant ige jól őrzi. Korrektúrakor elsőként az eredeti igét tedd helyessé, és csak külön szerkesztési döntéssel változtass a leíráson.